Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

258

BARANYA NÉPEI.

Kivirágzott már a sásdi temető, Rigacz János nyugszik benne legelői. A négy sarkán dufla rózsa nyíladoz, A közepén Rigacz János hervadoz.

Mecsekhátnak Mocsolád a lds-kertje, Virágokkal van az tele ültetve.

Hiresek a benne nyíló virágok,

Mocsoládi szőke, barna leányok.

A két szemük ragyogóbb mint a csillag, Kivált mikor a legényre kacsintgat,

Két orczájok, mint a rózsa úgy nyűik — Rájok az a szép viselet úgy illik.

Ha én egyszer házasodni akarok,

Jó éjszakát vizvölgymenti leányok !

Ha utánam meghasad is szivetek, Feleségül nekem még se kelletek.

2.

Van jó lovam, felülök a nyeregbe, Mocsoládra tánczoltatva megyek be. Feleséget ott keresek magamnak. Mecsekháton legszebb lányok ott vannak.

Egy szép lány van Egerszegen, több sincsen Mocsoládra jönne az is szivesen.

Azt hiszi, ha itt lehetne menyecske,

Élve jutna a tündöklő mennyekbe.

Mocsoládi legényeknek párja nincs,

Jól tudja azt Ferencz Jóska maga is.

Ott terem a legderekabb katona,

Meddig csak elragyog a szent korona.

Mocsoládi magas tornyon egy gólya,

Le-le tekint, hej ! de le nem száll róla ; C§ak azt mondja : messze földet összejárt, De még ennél szebb falura nem talált.

Édes tejet adtam én a madárnak,

Mondd meg kis lány ! azt az édes anyádnak : Ha magának akar téged tartani,

Ne ereszszen szivem szomorítani.

Leesett a piros almám a sárba,

Ki fölveszi, nem lessz annak hiába.

Ki megszomorította a szivemet,

Soh’se lássa a csillagos kék eget !

3.

Esik eső, sár van az udvaromba’,

Most látszik meg lopott lónak a nyoma. Gyere rózsám ! te takard el a nyomát, Úgyis terád költöttem el az árát.

Mocsoládon végig menni nem merek,

Mert azt mondják : kurta szoknyát viselek. Kurta szoknyát, magas sarkú ezipellöt, Mocsoládon nem találok szeretőt.

Ablakomban három cserép muskátli, Barna legény le akarja bujtani. Gyönge ága nem akar lehajlani,

Ne félj rózsám ! nem akarlak elhagyni.

Általmentem a dombói nagy hidon,

Zöld pántlika lobog a kalapomon. Szomorúan fujdogálja azt a szél,

Édes anyám ! katonának neveltél.

Sej gyün a péntek, sej gyün a péntek,

Sej gyün a péntek, gyün a szombat, vasárnap. Sej söpörjetek, sej söpörjetek,

Sej söpörjetek mocsoládi leányok. Söpörjétek el az utczát tisztára,

Sej gyün a rózsám, sej gyün a rózsám,

Sej gyün a rózsám, csikorgós a csizmája.

4.

Ne sírj, ne sírj, ne légy értem szomorú, Nem töri föl a vállamat a borjú.

Huszár vagyok, édes anyám ! nem baka, Mert a bakkancs nem illik a lábamra.

5.

Sej mecsekháti, sej mecsekháti,

Sej mecsekháti válogatós legények !

Sej leányt nézni, sej leányt nézni,

Sej leányt nézni Mocsoládra jöjjetek. Találtok itt elég szépet csinosát ;

Sej milyen tetszik : sej kicsinyt, nagyot, Sej szőkét, barnát, halaványat, pirosat.