Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
252 BARANYA NÉPEI. Sárkány, tüzes-ember. Nem egy öreg ember megesküszik rá, hogy ő látott már „sárkányt“ a két látó szemével. S ha a fiatalabbak ellenvetik : mért nem látnak hát ők is ? Az rá a felelet, hogy most már hihetetlen a nép, s büntetésből nem láthatja meg a csoda-jeleket. — Még többen rettentek már halálra a lidórcz-fénytől, az izzó mocsár-légtől, ama hitben, hogy az „tüzes-ember,“ ki őket üldözi s ha beéri : veszve vannak menthetlenül. Hisznek a boszorkányok létezésében is, kik az embert megrontják, a tehén hasznát elveszik ; azt nem is említve, hogy seprűn lovagolnak a szent Gellért-hegyére, lévén az csak privát-sport, a mivel másban nem ejtenek kárt. Újjal mutogatnak némely helységben az ilyen „boszorkányokra“, irtózik tőlük mindenki ; de a mellett kedvükben is járnak, hatalmuktól való félelmükben. Szegény banyák ! Maguk se tudják: hogy jutottak ilyen kellemetlen hírnévhez, keseregnek is fölötte sokat, de ellene mit se tehetnek, úgy se tudnák a falut meggyőzni mende-mondájuk hiábavalóságáról. Azt hirlelik róluk, hogy alakot bírnak változtatni : hol fekete kotlós-tyúk, hol görhes macska képében járnak körül, az embereket és állatokat megnyomoiitani. Azt is tartják, hogy ha a Lucza-naptól karácsonyig készült lucza-széken ülve hallgatják végig az éjféli misét, megismerik a templomban levők közt a boszorkányokat. A kire ilyenkor ráfogják a boszorkány-nevet, arról le nem mossa aztán a felhőszakadás sem ! Bíznak a kuruzslók tudományában, betegjeiket első sorban ezekhez viszik ; orvoshoz csak akkor mennek, mikor a javasasszonyok kezelése alatt annyira rosszabbult a beteg állapota, hogy már az orvos sem képes segíteni. Nemkülönben a kártyavetést is csalhatatlannak vélik. A kísértetekben, hazajáró szellemekben szintén hisznek akárhányan. A földben rejlő kincsekről azt állítják, hogy azok időnként föllobbannak, különösen karácsony és Szent-István éjszakáján. De nem mindenki férhet hozzá, egyrészt mert csak olyan ember emelheti föl, a kit semmi bűn nem terhel ; másrészt az ezredik sem állaná ki azt a sok félelmes jelenséget, melynek ki lenne téve, mielőtt a kincshez juthatna. El kellene tűrnie láthatatlan kezek ütlegelését, mindenféle szörnyűséges állat támadását, a megnyílt földből kilövelő kénköves tűz fojtó szagát, égetését. Az is elterjedt hit a Hegyháton, hogy minden csodatételre képes szellemek akkorka alakban, hogy egy skatulyába téve a mellényzsebben is megférnek: állnak az ember szolgálatába, vagy inkább az ember azok - éba ; mert, hogy azok az embert segítsék és minden jóban részesítsék, el kell magát adni a gonosznak. Máré-vAr regéje. Egregy alatt : Máré-várban, Máré vitéz lakott, a közeli Miklós-várban — Szent-Lászlón innen — pedig Miklós vitéz. Miklós vitéz nőtelen legény volt, Máré vitéz ellenben nős, boldog férje egy gyönyörű, szép, fiatal asszonynak.
