Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 251 A Hegyháton dívó babonák. A ráolvasás. Ez még ártatlan valami, mert csupán imádságot mondanak a beteg fölött. A szemviz. Sokan annak tulajdonítják erős lázukat, hogy „szem ártott“ nekik s ez ellen orvosságul a „szem-vizet“ tartják jónak. Ez is imádsággal jár, azonkívül három darab parazsat vetnek egy pohár vizbe s megkenik azzal a beteg egyes testrészeit, sőt háromszor meg is itatják belőle, rámondván, hogy most elvették a verő-szem ártó erejét, meggyógyul a beteg. Az öntés. Ezt különféle betegségek ellen szokták cselekedni. Olvasztott viaszkot megfelelő imádság kíséretében hideg vizbe öntenek, a hirtelen megszilárdult viaszk alakzatot formál s ráfogják aztán, hogy ime : itt látszik, ki verte meg szemmel, vagy mitől ijedt meg a beteg. Virágot ábrázol, tehát föl fog gyógyulni, koporsót, ha belehal. A nyom-főlszedés. Kinek tolvaj emelte el valamijét, azt nyeri tanácsúi : egyebet se tegyen, csak szedje föl a tolvaj lábnyomát és azt egy kendőben akassza föl a füstre. Megtudja csakhamar, ki volt a tolvaj, mert az elkezd mindjárt veszni, fogyni, sorvadni, s ha csak a kárvallott meg nem könyörül rajta és nyomát a füstről le nem veszi, okvetlen belehal. Megtörtént nálunk, hogy a tolvaj neszét vevén, milyen magas kitüntetés érte lába nyomát, betört a házba is, hogy azt a kéményből lecsenje és így mgmentse életét. Másik elment a kárvallott gazdához, bevallotta, hogy ő követte el a tolvaj ságot, kérte, hogy irgalmazzon neki botlásáért s ígérte, hogy mindent kétszeresen megtérít, csak ne döntse erővel a sírba. Felhő ellen való harangozás. Szentül azt hiszik, hogy a veszedelmes felhőket harangozással el lehet a határtól riasztani, s jaj lenne a harangozónak, ha olyankor érné a határt a jégverés, mikor a harangozást elmulasztotta ! Agyonvernék menten, abban a szent meggyőződésben, hogy a harangozó gondatlansága miatt történt a kár. Különösen a talált harangot tartják hasznosnak e zivatar ellen. Mocsoládon is van egy ilyen, melyet a régi falu helyén egy kútban találtak, s onnét került a mostani templomba. Eszeágában sincs itt senkinek gabonáját biztosítani. Biztosra veszik, hogy ide a jég nem jöhet, mert ha egyszer a kis harangot meghúzzák, a veszedelmes felhők nyomban szakadoznak és elvonulnak a határ közeléből. Új tűz. Disznóhullás, vagy marhaveszély esetén a hegyháti falvakban a bírák kidoboltatják, hogy addig senki otthon tüzet rakni ne merjen, míg a faluvégén meg nem gyújtják az „új tüzet,“ hogy a disznó-fal- kát, vagy marha-csordát azon keresztül hajtva, szüntessék meg a bajt. Az „új tűznél“ nem szabad gyufát használni, hanem korhadt fadarabok össze- dörzsölése folytán állítják azt elő, úgy, mint a barlanglakó ősemberek szokták.
