Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

250

BARANYA NÉPEI.

Szokás még a pünkösd-járás is, mely abból áll, hogy 8—10 kisebb leány szépen felöltözve koszorúsán liázról-házra jár pünkösdi énekeket énekelni. Velük van egy iczi-piczi kis leány is, a „czuczorka“ ; ének végén ezt magasra fölemelik, mondván : „Ekkora legyen a kendtek kendere !“ Egy nagy kosarat is hordoznak magukkal; a belekapott tojásból, lisztből, húsféléből maguk főznek másnap ebédet, az összegyűlt pénzt pedig elosztják egyenlően.

Temetéseknél főszerepet játszik a búcsúztató. Ez a kántor tehetségéhez képest különféle ; de az alkalmi strófákat el szokta kérni egyik a másiktól s ekként általánosan elterjednek. Nagy divat az asszonyok közt a siratás is. Ki minél többet összebeszél halottja temetésén, hogy milyen volt, mit tett, mit mondott utolsó óráiban, a hízelgő kifejezésekből egész természetrajzot bir elősorolni : arra azt mondják, hogy szépen tud siratni. A halottat a Szent-Mihály lován vállukon szokták kivinni; rossz időben, vagy messziről pedig kocsin. Temetés után megtartják a halotti tort, mely néha bizony nem a legszomorubb hangulat közt ér véget.

Álljon itt egy részlet a hegyháti búcsúztatóból, hajadon leány temetésén :

Borülj felhők közé, fényes nap, ne ragyogj : Fehér gyöngyvirágok, feketét nyíljatok ! Zengő kis madarak, ti se daloljatok,

Némán, hallgatagon, engem gyászoljatok.

Engem gyászoljatok, kit ily fiatalon Sötét, mély gyomrába elrejt a sírhalom. Másnak az élete öröm és vigalom,

Hozzánk beköltözött a jaj és siralom.

Legszebb, legvirulóbb hajadon koromban El kell porladoznom lezárt koporsómban. Vidám fiatalság ! nem látsz soraidban,

Rút férgek nyüzsögnek majd körül a sírban.

Tizzennyolcz esztendőt éltem e világon, Vígan, örvendezve, mint madár az ágon.

Jaj de múlandó volt az én boldogságom, Gyötrő kínra fordult a beteges ágyon.

Gyötrő kínjaimtól most megmenekedtem, Nem is úgy haltam meg, hanem férjhez mentem. Olyan kimondhatlan nagy szerencsét tettem, Milyen nem várt volna soha ez életben.

Fekete ruhában halál volt a kérőm, Harangok ércznyelve szomorú hirdetőm. Egek csarnokában kegyelmes Teremtöm Szent hárfaszó mellett tartja ki menyegzőm.

Anyám helyett anyám lesz a szűz Mária, Vőlegényem az ő szűzen szült szent fia : Ki eljegyzett engem malasztja teljével, Örök boldogságnak arany-gyűrűjével.

Zengő arkangyalok lesznek a vőfények, Koszorús sír-lányok az itdvözült szüzek ; Az Úrban boldogult, megdicsőült lelkek Lesznek a meghívott menyegzős vendégek.

Kedves édesatyám ! nagy a te bánatod, Kitörnek könyeid, bármint tartóztatod ; Könyek záporával zokogva siratod Koporsóban fekvő egyetlen magzatod.

Borulj koporsómra, kedves édesanyám ! Hiába neveltél, fölnevelő dajkám, —

Nem lesz gyámolítód öreg napjaidra, Minden bizodalmád velem száll a sírba.

Köszönöm tinektek, kik itt jelen vagytok, Hogy temetésemre ide fáradtatok.

Most pedig szóljanak szépen a harangok, A Jézus nevében velem induljatok !