Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 241 A leány-kérést a kérető (itt így mondják) ifjú nevében többnyire a későbbi násznagy (leginkább a keresztatya) szokta teljesíteni egész csoport nagy magasztaló képességű asszonyszemély kíséretében, ilyenforma bevezetéssel : — Van minékünk egy páratlan madarunk, kinek elindultunk párját keresni ; mert akármerre tekintsünk, erdőn, mezőségen, mindenütt csak páros madarakat látunk. Galamb a háztetőn, fecske az eresz alján, rigó a bokorban, pacsirta a zöld vetés közt : mind-mind csak azt búgja, csicsergi, fütyüli, dalolja, hogy nincs szebb a páros életnél. Mivel pedig ebbe a tisztességes hajlékba szintén egy páratlan madarat láttunk beröppenni: egész illendőséggel kérjük kegyelmeteket, szíveskedjenek azt nekünk közelről megmutatni és ha összevalók és nem találnak egymásban kifogást, bennünket jó szóval tartani, hogy félénk madarunk innen el ne ijedjen. Sem igenlő, sem tagadó választ nem szoktak egyszerre adni, hanem megvárják, hogy a kérők háromszor tiszteljék meg a házat. Addig csak ilyen felelettel tartják őket : — Tudja Isten ! Nagyon fiatal még a leány, nincs is még mindene elkészítve. Ha a leány hozzá megy a legényhez, akkor ad neki jegykendőt. Az eljegyzés, gyűrűző (mint itt nevezik) este szokott megtörténni kisebb számú vendégnéppel, de néhol azért vannak elegen mind a két fél részéről. Tréfás beszélgetéssel húzzák ki az időt egy darabig, míg a menyasszony-jelölt, a kin minden nőrokona talál igazítgatni valót, piperéjével a másik szobában elkészül, hogy ők (az ifjú kísérői) messziről jött utasok, kik éjszakai szállást kérnének. A leány rokonsága szabadkozik, hogy nem mernek minden ismeretlent befogadni, mivel nem tudják : nem-e rossz emberek, a kik kaján tervet forralnak. Kérnek azután egy ital bort, mert megszomjaztak a nagy útban. A házban levők vizet tesznek eléjük, azt állítván, hogy erre felé ilyen bor terem. A jövevények erre elővesznek egy üveg bort (mutatóban, mert a költségekhez az ifjú szülei is hozzájárulnak, ők állítván a bort és pálinkát) és dicsekesznek, hogy akkor őnáluk mégis csak jobb terem ! Egyszer aztán föláll a násznagy és elkezd dikcziózni imigyen : — Ama nagyliitü Abrahám pátriárka, midőn meg akarná házasítani az ő kedves fiát Izsákot, előhivá az ő öregebbik szolgáját, Elizert és mondá neki : „Ne végy az én fiamnak feleséget a kananeusok közül, hanem elmégy az én földemre és onnan veszesz az én fiamnak, Izsáknak feleséget.“ A mi becsületes keresztény atyánkfia is, N. N. kívánván és akarván látni az ő fiának házasságát, előhivatott minket, barátságos szeretettel kérvén, hogy állnánk föl az ő fia mellett és vennénk feleséget neki azok közül, a kik a Krisztusban atyafiai. Mi is keresztény kötelességünknek meg akarván felelni, fölállottunk becsületes keresztény atyánkfiái mellett és ime az Úrnak gondviseléséből kegyelmetek házához betértünk, mivel a mi becsületes ifjúnk elvégezte magában, hogy ha a felséges 16
