Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

242

BARANYA NÉPEI.

mindenható Istennek akaratja úgy megengedi, tehát a kegyelmetek házában neveltetett virágszálat, hajadon leányukat kívánja eljegyezni magának jövendőbeli házastársul, hogy együtt az Úrnak dicsőségére és az Isten országának terjesztésére élnének.

Fölszólítja azután a házbelieket, hogy vezessék be a leányt. Mire bevezetnek — tréfából — a leány helyett valami hányát.

— Itt van, ha megelégesznek vele.

A vendégnép azt hajtja, hogy nem ez az ; ők másikért jöttek.

Megint bevezetnek egy csúfnak felöltözött idősebb nőt, ki púposán, sántán csoszog be. A vendégek ismét csak így szólnak : van itt még másik is, vézessék azt élő.

Harmadszorra bejön az igazi leány. Most rámondják :

— Ez az, a kiért mi jöttünk.

De a házbeliek fölülkerekednek:

— Csakhogy ezt nem adjuk ám olyan könnyedén oda ! A másik kettőt akár mindjárt elvihették volna ingyen is, hanem ezért ennyit meg ennyit kérünk.

A jöttek az összeget sokalják és alkudoznak egy ideig, végre megegyeznek 20—25, sőt 100 frt „asztalpénzben“, ki milyen módú, a mivel a vőlegény „lefoglalja“ jövendőbelijét, azonfölül még különféle ruhaneműt is igér neki.

Erre aztán ünnepélyes bevezetés után megkérdi a násznagy kölcsönösen ; •

— Szereted-e ezt a becsületes ifjú legényt (leányt) ? Akarsz-e vele házasságra lépni ?

Igenlő feleletükre elcseréli gyűrűiket és megáldja őket.

Mire idejutnak, már éjfélre jár az idő ; akkor kezdődik csak az eszem-iszom. Vacsora végén a menyasszony egy nyoszolyó-asszonynyal körüljár és sorba csókolja a vendégeket, a miért mindegyiktől ajándékot kap. A mulatság eltart reggelig (zene ilyenkor nem szokott lenni), mikor a vőlegény, kalapján mátkájától kapott hosszú, széles pántlikával, menyasszony, násznagyok, nyoszolyó-asszonyok együtt a paphoz mennek behatásra. (A polgári házasságról szóló törvény életbelépése óta, előzőleg a jegyzőhöz kell menniök.)

Háromszori kihirdetés után megtartják a lakodalmat. Ezt megelőzőleg egy pár nappal egy bőbeszédű rokon „vendéghívó“ nagy csobolyó borral jár a vendégeket meghívni, mindenkivel megkóstoltatván abból a „menyegzős bort.“ Újabban két vőfény szokott vendéghivóba járni dik- czióval, bokrétás, pántlikás kalappal, de csobolyó nélkül. A lakodalmat a vőlegény szülei tartják ki zenével, nagy dáridóval. Sok-sok vendéget összehívnak, marhát vágnak, rengeteg sok kalácsfélét, kőttest sütnek. Ezelőtt elfogyott egy-egy lakodalomban 8—10 akó bor is ; de mióta pénzért veszik, kevesebbel is kifutja. Rendesen egy nap, egy éjjel szokott a lagzi tartani. Leginkább czigányzenével vígadnak (melyben a főszerepet a rikácsoló klarinét viszi) ; de a járás egy részében fölkapták a Tolnában