Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
233 BARANYA NÉPEI. a patikaszernek. Az épen arra vetődött pandúrok se bírták megfékezni az ásókkal fölfegyverzett töttősieket; azok inkább csak bravúrból, mint kényszernek engedve mentek velük Tamásiba a szolgabiróhoz : hadd tudják meg ott is, milyen legények ők. Egyéb helyeken még táncz közben is nagy ritkán történik zene-bona. Csak amolyan kisebbszerü csete-paté, hogy egymásról dulakodás közben a ruhát letépdesik. Sokan már szégyennek is tartják, verekedésben részt venni. Lassanként más-más fölfogás kezd érvényre jutni a nép között. Régente a legerősebbek voltak minden helységben az első emberek, utóbb a legmódosabbak lettek azok; ma már ez egyik sem imponál; a fiatal gazdák a legértclmesebbeket tartják maguk között elsőknek. Viszálykodni azonban — különösen örökségek fölött — viszálykodnak eleget. „Legyen inkább az ügyvédé, de még se lesz a tied !“ Ez majd minden osztálynál a jelszó. Ebben különösen a vizvölgyiek jeleskednek. Alig van nap, hogy onnét ne lennének Sásdon perlekedő felek. Különben ezek sem riadnak vissza a verekedéstől, de csak ha kapatosak, a mi azelőtt gyakrabban, a szőllők kipusztultával már csak elvétve történik meg velük, — csupa legénykedósből nem szokták egymást eldöngetni. A dinom-dánom már nincs oly virágjában, mint ezelőtt. A gazdálkodás elvén kívül leszoktatja őket erről a filloxera is. Mióta a pinezézés megszűnt, a korcsmába se járnak annyira. Évek előtt minden helységben volt afféle egynéhány korcsmaajtó-nyitogató, ki eszét, vagyonát, mindenét elitta. A német aztán csak leste, mint a pók a közelítő legyet, mikor tudja házát, telkét minél jutányosabban megkaparítani. Most a korcsmák konganak az ürességtől ; a kik még ol-elmennek, azok sem inni járnak oda, hanem gyufára kártyázni ! Ez a legfőbb mulatságuk magánházakban is pipaszó és viz mellett. A korcsmában eldiskurálgatnak, pipáznak, köpködnek — a korcs- máros képzelhető nagy örömére — néha húszán, harminczan is ; de csak kettő-három előtt áll egy-egy három deczis szerény üvegecske. A félliterest már nagynak találják olyanok is, a kik előbb liter számra szokták a hegy levét magukba dönteni. Hja ! mert drágább a bor. Egy kis gyengébb fajta kótyagosság mai nap egész marék pénzbe kerül, meg hát nem is olyan bor az, a mit nagyon kívánnának ; hamisított, kelletlen lőre, nehezükre sem esik, arról lemondani. A sörhöz pedig még nem szokott a magyar paraszt-ember. A mi a szendeségot illeti, a hegyháti nők, ha nem jobbak, nem is rosszabbak a Deákné vásznánál — illetőleg : más magyar vidéknél. Ámbátor itt tánczmulatság alkalmával egész éjjel együtt van mindkét nemű fiatalság (a mi bizony nem vezethet jóra), nem úgy, mint a magyaroknál sok helyen, hol a szülők csak addig engedik leányaikat künn maradni, míg besötétedik ; azért nem épen kirugók. Leányfejjel itt többen jutnak ugyan törvénytelen gyermekhez, mint Baranya egyéb lakta tájain, hol — sajnos! — még azok sem akarnak gyermekhez jutni, kiknek kellene; de még sem annyian, mint a németek közül. A férjes menyecskék közt
