Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

BARANYA NÉPEI.

213

Vallásra nézve mindkét czigányfaj katholikus; de az egy Isten fogalmán (Devla, dumne, Zen) kívül alig bírnak mást, A vallási tudást helyettesíti náluk a babona.

Az ormánysági nép költészete legnagyobb részt szerelmi-, katona- s betyár-dalokból áll. B vidéknek is meg volt a maga hajdani betyárromantikája.

A Dráva-menti semlyékek, a roppant erdőségek, a magányos pásztortanyák, az útszéli csárdák voltak a régi világ szegénylegényeinek tanyái.

Az útszéli csárdákat becsukta az új regále-törvény. A régi hires Becsali, Monyar’cska, Koslató, Csóka-csárda ma már üresek, néptelenek. A betyár-világ kipusztult.

Zelesny K. fényképe után.

A Zsinkó-csárda Dráva-Szabolcs alatt.

Patkó, Bergám, Szép Ferkó bandája elmúlt, elenyészett. Baranya, Somogy és Verőcze pandúrjai nem sokat ártottak nekik. Elsöpörte őket a korszellem. Az Ormányságnak ma már nincs futó betyárja. Tolvajsági esetek a legritkábban fordulnak elő.

Csak a betyár-nóták tartották fönt a hajdani betyár-világ emlékét.

Majd minden falunak meg van a maga dalos-legénye. Valóságos, élő dalgyűjtemény.

Az ormánysági nép szeret dalolni. Dalköltészete tán leggazdagabb hazánk valamennyi vidéke között. A mezőről haza térő munkás-nép ajkán; a fonó-házakban, játszó-házakban, kukoricza-kobzásnál, kender-tiloláskor : mindenütt fölhangzik a dal.