Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

2 iO

BARANYA NÉPEI.

Az apróságnak az egész ház bolondja; korlátlan úr ez a házban.

A nevelés gondja nem annyira az „édös szülém“-é, hanem az „öreg szülém“-é. A „szülikém“ eteti, gondozza; az mos, tisztogat utána. Az tanítja járni, beszélni. Az tanítja a „röggeli“, meg a „délesti“ könyörgésre. A szülikém foltozza meg az eltépett ruhát ; az fésüli meg a gyereket, ha boglyas. Az öltözteti, az mosdatja s az kényeszteti el. Még a szülői szigor ellen is biztos menedék a szülikém karja. Védelmet talál ott még a durczás gyerek is.

Az édes szülém legfeljebb csak szoptatja.

A szülikém a házi nevelő. Elve a legszélsőbb filantropizmus. Pálcza, vagy vessző ritkaság. Legfölebb az édes apám suhint néha végig az ostor- hegygyel a gatya-száron, vagy a kis biklán, mikor a makacs gyereken már épen nem fog a szép szó.

De aztán van is érte mit hallani a szülikémtől :

— Lál Mögőné a saját gyérükét. Kár, hogy ilyen pogány apának az Isten gyerököt ád.

Azért aztán a szülikéhez jobban ragaszkodik a gyerek, mint az apjához, vagy az anyjához.

Az apa, anya kijár a mezőre dologra. Odahaza a szülike visel gondot az egész házra. Ő főz a gyereknek dél-ebédet. Ő küldi föl a gyereket az iskolába ; ő szitál, kovászt tesz, dagaszt, beölti a kenyeret, kisüti a langost. Ő eteti meg a kotyósokat, ő ad alamizsnát az énekes koldusnak. Szóval, a szülike az egész ház jótét-lelke.

Ő várja vacsorára a hazatérő munkásnépet. Este ő altatja el a gyereket, ő mesél neki a „Czukor-vár“-ról, Argyélus királyságról, meg a Tündér Ilonáról. Az tanítja gyerek-versikékre, a miből kifogyhatatlan a szülike :

„Nagy kerék erdőben,

Szarkák csörögnek.

Szarka-papné möghallotta,

Szúnyog lábát kirántotta . . .

Bagót küldtek doktor ér ;

Míg a bagó ballagott,

Addig szúnyog megdöglött . . .“

Az Ormányság népességének jókora részét teszik az uradalmak cselédségei. Ezek majdnem kivétel nélkül mind katholikusok. Életmódra, szokásra s erkölcsökre nézve sokban különböznek a reformátusságtól.

Az Ormányságon nagyobb uradalmakat bir a pécsi káptalan, a m. kir. vallás-alapitvány s Draskovich Iván gróf nagybirtokos.

Minden nagyobb gazdaság (puszta) egy-egy kis köztársaság, melynek meg van a maga hagyományos alkotmánya, törvénye s közigazgatása.

E kis köztársaság feje az ispány úr; kormány-elnöke a hajdú, felelős minisztériuma : az öregbéres, meg a csősz.

Mindegyiknek meg van a maga hatásköre. A hajdú az ispány urat reprezentálja minden hivatalos ügyben. O általa adja ki rendeletéit s őt