Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

200

BARANYA NÉPEI.

lapított rendje; a melyik előbb elkészült. Egyék mindenki abból, amit legjobban talál a gusztusához. Yan mindenből elegendő.

Zsíros, paprikás tészta-leves ; burgonyával főtt gulyás hús; csibe-, borju-becsinált ; marhasült, disznósült ; túrós, darás, mákos, bélés ; csörögő fánk, tojásos perecz, töltött kapiszta.

Evés előtt megered a beszélgetés. Megindul a jó kedv zsilipjén a nép-kedély árja, hol kristály-tisztán, hol egy kissé iszaposán, de mindig ős erőtől duzzadozva.

A fesztelen jó kedv hullámain az ős, eredeti nép-humor ragyog keresztül. Még a kissé szabadosabb szájjal elejtett szavak sem keltenek visszatetszést, mert azok is a sziporkázó szellemesség pattogó röppentyűi.

Legjobban ki vannak téve az élczelődésnek a vőlegény vőfélyei. Azokat csipkedni jogosan érzi magát mindenki. De a vőfélyek is kifogyhatatlanok az elménczkedésben.

Az egyik kis-ángyom így évődik velük ott a tűzhely mellől:

— Hát a menyasszonyt hol hagytátok ? Megszökött ? No tisztelem én az ilyen vőfélyeket.

— Azt se hittem, hogy még ma tiszteletes úr váljék belőlem.

— Nem látjátok, hogy a vőlegénynek sem étele, sem itala . . .

— Az ám, mert érzi a rántáson a kozmát.

— Mindig ott az esze a menyasszonynál.

— Elég jó helyen van.

— Ha nem adják szép szerével, meg kell szöktetni.

— Majd megpróbáljuk.

El is követnek a vőfélyek minden furfangot, ha el tudnák csalni a menyasszonyt a vőlegényes házhoz. Elhíresztelik, hogy leesett a padlásról, keze-lába kitörött, fél holtan fekszik ; jöjjenek hamar, az Istenért !

Nem hiszi el senki.

A menyasszony talán menne is, de azt beültették oda az asztalfőre, a násznagy, meg az egyik vőfély közé. Nem lehet azt onnét kicsalogatni. A vőfélyek kénytelenek menyasszony nélkül visszatérni. Van aztán rajtuk gúny-hahota :

— Hát csak nem tudtátok kicsalni?

Majd fölszedőzik a násznép egy része, viszik magukkal a czigányt is. A menyasszonyos háznál aztan előadják a vőlegény vőfélyei, hogy ime ők eljöttek egész tisztességgel a menyasszonyt kikérni. Most már csak adják ki nekik. Itt az egész násznép.

— Hát a kérő násznagy hol van ?

— Az olyan részeg, hogy nem tud a lábán megállani.

— Akkor várnak kendtek addig, míg kijózanodik.

Dictum, factum : megint csak menyasszony nélkül térnek vissza.

Végre is kénytelen a Kisfali-sógor, a kérő násznagy, előhuzakodni onnét az asztal-szögletből, a hova beásta magát s elmenni a násznéppel, mert csak az ő szavára adják ki a menyasszonyt.