Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
Ormányság. aranyavármegye délnyugati vidékén, a Dráva mentén elterülő termékeny s erdőkben gazdag rónaságot Ormány- ságnak nevezik. Honnan származik ez az elnevezés, nem bizonyos ; de valószínű, hogy a török ormán-szóból, mely erdőt jelent. Ormánság, vagy Ormányság tehát annyit tesz, mint erdőség, erdős vidék. Ugyanis az Ormányság még ma is szép lombos erdőkben bővelkedik. Egy miniatur „Magyar Alföld,“ melynek meg van a maga sajátos költészete. A mit a nagy Alföld gyakran csak mint káprázatot mutogat a délibáb bűvös panorámájában, az itt mind valóságban föllelhető : az utast hívogató árnyas erdő, mosolygó ligeteivel ; az utszéli csárda ; a közel eső kicsi falvak, miknek bádogtetős tornya lábhegyre állva kandikál ki az erdők fölött, mint a félénk, kiváncsi falusi leány a sövény mögül. A hullámos tavak a Dráva kiöntéseiben; a susogó nádas; a domb oldalán fütyörésző pásztor, a csilingelő nyáj . . . És az a jóravaló, becsületes, munkás magyar nép, mely ezt a vidéket lakja ! Egyszerűségében ős-eredeti jellemével. Ez a munkás magyar nép, mely roppant uradalmak s nagy erdőségek közé ékelt csekélyke földjén, mint a székely a maga havasai közt, boldog és elégült. S ide a déli szlávság torkába állítva, évszázadokon át meg tudta őrizni fajtiszta nemzetiségét. Hej ! ha ennek a vidéknek egy Petőfi Sándora akadna. A ki szépségeit méltóképen dalra tudná szedni . . . Egyébként, ha nincs is Petőfi Sándora, van Baksay Sándora, a kit ez a vidék adott az országnak. S bár messze elszakadt tőlünk, vissza sír ide hozzánk még „Kalipszó kebléről is“ . . . Az Ormányság egész kiterjedésében sík rónaság. De nem az a „nyílt, fölbontott levél“, melyet futtában átolvashatunk ; hanem az a kedves szerelmes levél, melynek minden soránál megállunk, hogy a bennük foglalt édes gondolatok gyönyörét külön-külön átérezzük.
