Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
Népmondák, népregék. A baranyai népnek is csak úgy meg vannak a szájról-szájra szálló, ős időktől máig élő mondái, regéi, mint bármely más történeti múlttal bíró, vadregényes táju vármegye népeinek. A magyar ember lelkülete, kedélye különösen fogékony a szájhagyomány iránt ; szereti a múlt emlékeit s ha róluk szól a rege, figyelemmel hallgatja s tovább is adja. A baranyai népmondák és népregék közül a legérdekesebbeket s a legismertebbeket itt adjuk. Egyik a Szent-Jakab-hegy déli részén merészen kinyúló Zsongor-lcőről szól, a másik a nagyharsányi hegyről, a harmadik pedig, melyet Kuthen Lajos, a század elején élő dalnok énekelt meg, a kis-kőszegi Leányvár regéjét tartalmazza. Zsongorkö. Ott, hol most mulatóhelyekkel s szőllőiiltetvényekkel van megrakva a hegy oldala: a „Donatus“, „Deindol“ s az „Arany-hegy“-nek lejtőit százados bükk- és cserfák takarták s a nap sugara is csak ritkán hatolhatott be a természet e szentélyébe a sűrű lombsátoron keresztül. Lent a völgyben az „Istenkút“ mellett állott egy kis ház, a rengeteg erdő közepén, mint sziget az óczeánban. Fehérre meszelt oldalát befutotta a repkény és vadszőllő dús indája s tetején a földi tök ütött tanyát. A ház előtt gondosan ápolt kis virágos kert terült el, melyben a liliom, narcis és az ibolya virítottak. A tornáczon ott nyújtózkodott a hársfahéjból fonott nyugágy, melyen az öreg Miklós, a ház gazdája szokta volt kipihenni fáradalmait, mikor eltikkadva érkezett meg a vadászatról. Reggelenként, mikor még csak alig terjesztette szét biborköpenyét a hajnal s a csalogányok és pintyek füttyétől visszhangzott az erdő : megnyílt a vadászház ajtaja s a kis Csilla sietve jött le, hogy vizet merítsen az Istenkútból s közbe-közbe megzendült ajkán a dal, mely oly igézőén szép vala, hogy még az erdők dalfejedelme, a csalogány is elhallgattatta szavát, hogy gyönyörködjék a földöntúli hangokban. S mikor a vén Miklós felkelt ágyáról, már ott párolgóit asztalán a reggeli s az egész ház a tisztaságtól ragyogott. Úgy látszott, hogy a vén vadász házában a boldogság állandó tanyát ütött.
