Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

BARANYA NÉPEI.

165

Vasárnaponként, mikor a tiszta légbon elhangzott a város templomának harangja, s mikor a puska is a szegre akasztva hirdette a nyugodalom napját, együtt ültek a tornáezon a vén Miklós, leánya Csilla és jegyese Zsongor a szomszéd völgyből. Az öreg ilyenkor boldogan legeltette szemeit a szerető szép ifjú páron és édesen gondolt arra az időre, mikor az ő kis házának csendjét az aranyhajú unokák víg lármája veri föl. A fiatalok pedig epedve számították a napokat, mely őket boldogságuk teljességétől elválasztja.

De húzzuk föl most az óriások csizmáit és lépjünk egyet nyugat felé.

Ismeritek a tündérszép Jakab-hegyet. Láttátok ormán a porladozó romokat s bizonyára hallottatok regét a Pálosoknak rombadőlt kolostoráról, mely még mintha most is visszhangzana a zsolozsmák szent hangjától.

A Pálosok után a török volt itt az úr. Mahmud basa paradicsoma volt itt elrejtve a gyaur kopekek szentségtelen szemei elől.

Meleg, tikkasztó nyári délutánokon sokszor a vén Miklós házáig elhallatszott az odaliszkok víg lármája, a tambura pengése és a nakara csengéséstől kísérve.

De hah ! Elnémult a víg zaj, nem hallatszik a tambura pengése, hanem helyette az imám egyhangú gyászéneke tölti be a levegőt. A spá- hik, szarácsik nesztelen léptekkel járnak. Halott van a palotában.

Meghalt a szép Fatime, a basa legkedvesebb felesége.

A jó Mahmud basa egy darabig búsult s tépte a szakállát a szép Fatime halála miatt, de Allah nem engedte sokáig búsulni az ő szolgáját, hanem megvigasztalta elkeseredett szívét.

Egy délután ugyanis a basa vadászatra rándult ki a hegyek közé, nagyszámú kísérőitől követve.

A hajtők egy őzikét vertek föl éktelen lármájokkal s a megrémült vad iramló futással menekült a halál elől. A basa csótáros lován utána eredt, messze hagyva kísérőit maga mögött. A futó vad nyomát követve, a vén Miklós házához ért, hol éppen Csilla öntözte virágait.

Mahmud midőn meglátta Csillát, majd elnyelte kéjsóvár szemeivel annak kívánatos bájait. Egyszerre pokoli terv villant meg vén agyában s a mit sem sejtve bámuló leánykát nyergébe kapva, őrült vágtatással sietett kastélya felé.

Mikor este fáradtan tért haza felé a vén Miklós a hegyek közül, nem hallatszott elé az ismert dal, nem várták az ölelő karok. Csilla eltűnt.

Zsongor és Miklós átkutatták a hegynek minden rejtekét, a völgynek legtitkosabb zeg-zúgját, de hiába, Csillának nyoma veszett.

Zsongor nem hagyott föl kedvesének keresésével. Megkérdezte a szellőt, meg a repülő madarat, hogy nem adhatna-e hírt az ő Csillájáról. Végre megtudta a valót. Mint párjavesztctt hím oroszlán ordított föl dühében s megcsküdött, hogy megszabadítja Csillát elrablója kezei közül.