Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
140 BARANYA NÉPÉI. a kocsik (másodikon az uj párral) a falu végén megállanak s bevárják a násznépet, ha pedig helyben van a lakodalom, úgy a három kocsi, az első és utolsó üresen (de így kell lenni), nem egyenes utón, hanem „utat tévesztve“ (hogy a menyasszony haza ne találjon, el ne hagyja urát), a menyasszonyos ház „örökségén“, vagy ennek udvarából ki, egy másik örökségen fel, ismét egy másikon lemenve, hajt be a vőlegény udvarába, innét a két üres kocsi — nem kellvén tovább őrizniük a menyasszonyt, mert azért fogták közre, hogy el ne szökhessék — mindjárt távozik, de az uj házaspár a kocsin ül, míg a násznép oda nem érkezik. A kocsikkal egyidejűleg elinduló násznép az utczáról visszafordulva a menyasszonyos ház udvarába tér, onnét a násznagy bemegy a szülőkhöz s azokat — egybegyült rokonaikkal —- meghívja a „vendégségre.“ Ezek végeztével vonul a násznép a falu végén álló kocsikhoz s azokon „haza“, illetve a helyben levő lakodalmas házhoz. Midőn oda érnek, a lakodalmas ház ajtaját zárva találják, miért is a násznagy beszól az ablakon a vőlegény benn levő szüleihez : — Tisztelem az urakat, hogy ezen menyegzős vendégfogadóba egy kevés számú népemmel beeresztenének, mindenekért a mit elköltenénk és éj szakai ^szállásért, mert népem el vagyon fáradva — kész fizető leszek. — Honnan valók és honnan jönnek ? — Kérdi a gazda. — Európából valók vagyunk, keletről jöttünk nyugatra (v. amiként valójában van) és ezen menyegzős hajlékban meg akarnánk szállani lakosoknak, hogy ha befogadnának és beeresztenének. Beeresztik a násznágyot a konyhába, ahol az folytatja : ■— És most uraim a magyar nemzet krónikájáról akarnék példát mondani, hogy ha meghallgatnák, érdemes uraim. Midőn a mi magyar hazánkban még más nemzetek is laktak, akkor alsó Ázsiából, a „káspi- tói tenger“ mellől megindultak a mi magyar őseink Balambér vezérlete alatt, számszerint u. m. tizezernyolcszáz és nyolczvanan és szerencsésen erre a helyre jutottak, ahol meg is telepedtek. Ugyan én is kedvére voltam a mai napon egy szép seregnek és nem hogy azon népeimből elvesztettem volna, a melyeket a házamból elindítottam, hanem inkább még egygyel többet hoztam, mert az ott, keleten (v. ahol) levő királynak (a menyasszony atyja) a leányát ezen házi gazdám fiának feleségül szerencsésen meg is nyertem, azért alázatos kérésem vagyon tehát, a menyegzős ajtók fölnyitására és az én elfáradt népemnek megnyugvására, azért azok bebocsátását kérem, hadd mutathassam be a mi menyasszonyunkat. D. a J. Kr. ! Most a vendégsereg bevonul a szobába, jön a kocsiról imént leszállt menyasszony is vőlegényével ; ezek alig lépnek be, közel az ajtóhoz megállnak s a násznagy folytatja : — Hallják meg uraim én sok bujdosásim, hegyeken, völgyeken keresztüljárásim s az én népemmel ide eljutásim. Oszszel kezdtem .én meg az én járásomat, sok hűvös harmatok lepték nyomaimat és sok
