Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
îâo BARANYA NÉPÉI. Míg ezek „össze nem egyeznek“, sem étel, sem italnemü nem kerül az asztalra, nem kínálnak meg senkit. Sietnek is — főkép ha éhesek — a megegyezéssel, foglalással, melyre nézve a leány keresztapjáé az első szó. — Mink 70 frtot szántunk, mög a lánynak mögvöszünk, amit kéván- nak, de másnak nem ! — Ha nem, akkor nem adjuk oda a lányt. — Isten oda áldja, hát legyen 80 frt, de ha ezért sem adják, tartsák mög a lányt magiknak, nekünk nem köll. Mókáznak egy ideig, szó szót ér, s a formális alku eredménye kölcsönös megegyezés 120—130 frthan s a kívánt ruhanemüekben. Miután e kialkudott pénz nagyobb részét a legény atyja, keresztkomája által közvetve átadta a leány keresztapjának, ez pedig az anyának, a gazda- asszony terít tálat, a foglalást barátságos vacsorával, lakomával pecsételik meg. Ettől fogva a legény magáénak tekinti a lefoglalt leányt, a kivel elmegy a legközelebbi vásárra s megveszi, megveteti neki a megígért ruhaneműeket — ilyenkor a legény atyja, főkép ha a leány nyal kinéz egy kis örökség — nem sajnálja a költséget, mindenből a legszebbet, legdrágábbat választja ki és veszi meg a „mönyének.“ A leány többé nem megy leánypajtásai, sem a legény az ő pajtásai közé ; a leány már „feleségeként, a legény pedig az ő „ura“-ként szerepel. Itt megjegyzendő, hogy e vidék leányai igen gyorsan fejlődnek, 14—15 éves korukban már egészen kifejlettek, nem ritka a 15 éves menyasszony, a legtöbbje 16-ik életévében megy férjhez, a 18—19 éves már öreg leány számba megy. Foglalás után a legény atyja a jegyzővel meghatja a „folamodást“ a házassági engedélyért, azután jön-megy a jegyző nyakára : „Uram, kigyütt-e már a folamodás?“ Ilyenkor aztán a jegyzőnek „foszlik a hárs“, egymást éri a sok ajándék, hogy hát csak „tőgye mög az úr, siettesse a dógot, mer már a marhát is mögvöttem a lagzira.“ E közben a leányos háznál megtörténik a „gyürüzés“, eljegyzés, szintén valamely ünnepnap délutánján. Ez ünnepélyen a leány rokonai — minden háztól egy — élelemmel teli szapuval jelennek meg, nem igy a legény részéről megjelentek, akiknek számát a leány szülei megjegyzik maguknak, mert ahányan jöttek a „legény után“ gyürüzésre, épen annyian mennek majd a „leány után“ lakodalomra. Eljegyzésről lévén szó, itt sem kezdődik meg a lakoma addig, míg a tulajdonképeni gyürüzés meg nem történik, és pedig a következő módon : A legény násznagya (legtöbb esetben a keresztapa) belépve a leányos házba, mindjárt ünnepélyes állásba helyezi magát s rákezdi: — Mikor az Úr Isten e világnak teremtését hat napon elvégezte volna, az utolsó napon teremté az embert, akit is egyedül a paradicsomba helyezett, és ez t. i. Adám, midőn minden állatot megszemlélt volna és látá, hogy minden állat párosult volna, ő is kereste, hogy ki lenne neki segítő társa és senkit sem talált; azért ekkor látá az Isten, hogy nem jó az embernek egyedül lenni és mély álmot bocsátott reá és kivette egy bal oldala csontját és ebből rendele neki egy segítő társat, a kit is Adám
