Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPÉI. Iái atyánk isteni sugallásból előre már álmába ölele. Ugyan ennek példájára mi köztünk is vagyon egy páratlan ifjú, a ki is Isten sugallásából értette," hogy ezen hajlékban nőtt és nevelkedett egy szép virágszál, akit is segítő társul el akarna jegyezni, hogyha Istentől és kentektől engedelmet nyerhetnék. Diesértessék a Jézus Krisztus ! Ezután kezeinek megmosására vizet kér, ilyeténkép : — Midőn az Úr Isten egy szülött Fia az utolsó vacsorát elvégezvén, tanítványainak lábait megmosván, és ennek példájára nekünk is egy kevés vízre volna szükségünk, hogy ha azon virágszál nem tiltaná fáradtságát, a mely után mi is ide fáradtunk. A behozott vízben a násznagy megmossa kezeit, megtörli s „bekéri“ az eddig künnlevő „virágszálat“, mondván : — Miként ama szent pátriárkák nagy sóhajtozva várták a Messiás eljövetelét, ugyan ennek példájára mi is óhajtva várjuk azon virágszálnak bejövetelét, hogy ha soká nem halasztanák. Miután a leány bejött, folytatja: — Miként a fölséges Úr Isten rendelte a csillagot a három szt. király vezetésére, hogy vezérelné őket Betlehembe a Krisztus születésére, ugyan én is e mai napon rendelkezem ezen két virágszálnak összejegyzésén, hogy az Isten tegye szerencséssé az ő összepárosodásukat és ezen egy pár virágszál fognak egymásnak tetszeni, akit is már bemutattunk az emberséges embereknek. Most a násznagy egy koszorúval szegett tányért vesz kezébe, rajta a két jegygyűrűvel s az egymás mellett ülő mátkapár elé állva, a következő dikcziót mondja: — Midőn egykor Rafael arkangyal vezérlé az ifjú Tóbiást Modina városába Ráckhelhez s ennek leányát feleségül akarván venni, és ezt midőn megismerné, hogy az Istentől neki házasságul rendeltetett, akkor fogván az ő kezöket, mondván : „A mindenek Istene nevében mondom, hogy az Isten hajtsa a ti sziveteket egymáshoz és bőséggel öntse reátok az ő szent áldását.“ Én is csak ezeknek példájára mondom : az Atyának, Fiúnak és Szentlélek Istennek nevében az Úr Isten hajtsa a ti sziveteket egymáshoz és bőséggel öntse reátok az ő szent áldását, hogy szolgálhassatok először a fölséges Úr Istennek, azután atyátoknak, anyátoknak és több emberséges embereknek; halálotok után pedig juthassatok föl meny- nyekbe, hogy ama egybegyiilt helyen Józsafát völgyébe egymásnak öröm- alleluját mondhassanak, amit kívánok nekik és mindnyájunknak. Erre vőlegény és menyasszony kinyújtják jobb kezeiket s ennek közép- ujjára ráhúzza a násznagy a jegygyűrűket, ezzel aztán véget ér a gyürüzés szertartása, mire a menyasszony a násznagyon kezdve sorra csókolja a jelenlevőket, akiktől ezért néhány krajczárt, 10—20 krt, de többet is kap, ami némely helyen 9—10 frtra növi ki magát. A mindezt követő lakoma alatt, a menyaszony, ki vőlegénye mellett az asztalfőn ül — semmit nem eszik, csak mint szokás és illik — szomorkodik, búra hajtja fejét.
