Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

Népszokások.

Leánykérés, eljegyzés, lakodalom a magyaroknál.

A magyaroknál keleti szokás szerént a leány eladó ; de a szerbeknél, sokaczoknál és németeknél is, tagadhatatlanul, a pénz, a vagyon játszsza a főszerepet. A szerelem — különösen a jelen korban — nem sokat nyom a latba. A legtöbb magyar helyen az a szokás, hogy a házasuló legény nemcsak pénzt ad, hanem még ruhát is vesz ; többet, ha a leány szép és vagyonos szülők gyermeke ; kevesebbet, ha a leány nem igen szép és szegény szülőktől származott. Hogy milyen a baranyai magyar népnél a leánykérés, eljegyzés, lakodalom, adjuk Somsich Sándor ózdi tanító tollából a Kisasszonyfa vidékén élő magyarok szokásainak hű leírását.

Alig tölti be a legény 18-ik életévét, kijelenti szülei előtt, hogy házasodni szeretne. A szülők nem tesznek ellenvetést, főkép ha kevesen lévén, szükség van a „munkás cseléd “-re. Ha a legénynek helyben van egy régebben kiszemelt jövendőbelije, a kivel erre nézve már „szót értett“, akkor ehhez, — ha pedig ennek híján a bodonyi, vagy az ezt megelőző, szintén leányvásár hírében álló kisasszonyfai búcsún ismerkedett meg valamelyik vidéki leánynyal, akkor ahhoz küldi el, rendszerént anyját, keresztanyját kérőbe. A kéretés a késő esti, vagy kora reggeli órákban — sohasem kedden, vagy pénteken — szokott történni, amiről a leányos házhoz valamely megbízott, többnyire a fiatalokat összeboronáló, azok közt közvetítő szerepet játszó „szörző“ előre megviszi a hirt, hogy ekkor meg ekkor, innét meg innét kérők jönnek, — odaérvén, leültetik őket. A keresztanya nyomban előadja, hogy : „Ami keeteknek van, az nekünk nincs, s ami nekünk van, az meg keeteknek nincs; a leányukat kérjük fiunk, vagy keresztfiunk számára.“ A leány anyja feleli: „Mi nem bánjuk, nem ellenkezünk benne, ha a leánynak kedve van rá.“ Erre a leányt, a ki ilyenkor nincs benn, behívják (ha nem megy be, kész a „kosár“). Ez előtt a kérők újból előadják jövetelük czélját, a leány irulva-pirulva mondja : „Ráérek még, különben majd meglátom, meggondolom magamat." Ha így történik, biztos a siker, de határozott „jó szót“ a kérők, csak a másodszori kéretés alkalmával kapnak, a mikor asztalhoz ültetik őket s megkínálják étel- s italneművel, mely alkalommal, barátságos beszélgetés közt megállapítják, hogy a leány részéről mikor mennek el háztűznézőbe.

A leány szülei, keresztszülei s legközelebbi rokonai a kitűzött időben — ünnepi délután — elmennek a reménybeli vőlegény szüleinek házához, a hol azok s a legény keresztszülei már várják őket. Összeülnek és megkezdődik a — „foglalás“, a mi a keresztapák között intéződik el.

9