Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)

Baranya népei

126

BARANYA NÉPEI.

gazdagon hímezett és „suprikált“ ing. A nyakon 8—10 sor öreg szemű, színes üveggyöngy s a jobb móduaknál egy sor ezüst pénz. A fejdísz különféle. A leányok sajátságos haj-figurát viselnek, mely képeinken látható s a halántékukra, vagy a fejtetőjükre apró művirágból, szalagból és ezüstös, aranyos rezgőkből gondosan összeállított czifraságot, csokrot, vagy bóbitát raknak. A menyecskék óriási kontyot tesznek a fejükre, a mely fölé kendőt szoktak kötni. Van azonban dísz-kontyuk is, a melyre nem szokás kendőt teríteni. Lábukon tarka gyapot-harisnyát, kivarrott bársony félczipőt, vagy piros, sárga szattyanbőr-csizmát hordanak.

Igen szép a mohácsi és baranyavári sokacznők viselete. Sokkal

Zelesny K. fényképe után.

Rácz-kozári öreg német-pár.

czifrább a pécsi járásban lakó sokacznők ruházatánál ; de a dályoki, darázsi és izsépi sokacz-viselet valamennyit fölülmúlja, nem annyira a cziczomával és pazar díszszel, ékességgel ; hanem pikáns pongyolaságával. Rezső, boldogult trónörökösünk „Tizenöt nap a Dunán“ czimű munkájában így ir a dályokiakról : „Feltűnő szép emberek ; kivált az asszonyok, a kik közt láttunk magas, karcsú, rendkívül szép teremtéseket. A nők viselete igen furcsa; czivilizált fogalmak szerént tulajdonképen meglehetősen illetlen. Láthattuk itt egész világosan, hogy a társadalmi élet intézményei csak az emberek által megállapított fogalmak. Nálunk senki se ütközik meg, ha a nők fátyolozatlan ábrázattal jelennek meg a férfiak előtt; ellenben nem igen tekintenők közönséges szokásnak, ha hölgyeink