Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
BARANYA NÉPEI. 105 Göntér hegyi sírhelyére való tömeges bucsujárás által róvják le a kegyelet adóját. A mohácsi vész után vármegyénk erősségeit : Baranyavár, Lak, Siklós, Pécs és Pécsváradot első sorban szállotta meg a török hadsereg. Ennek szolgálatában, mint „rája“, kalauzok és martalóczok Boszniából és Herczegovinából különböző időközökben jöttek be ismét szerbek Baranyába, kiket a törökök erősségeik körül telepítettek le, s hivatásuk s kötelességük az volt, hogy a hadsereg élelmezéséről gondoskodjanak. Lopasics Radoslavnak „Monumenta spectantia historiam Slavorum meri- dionalum“-féle gyűjteménye szerint 1577-ben Siklós vár török parancsnoka 600, a pécsi bég pedig 450 ily szerb martalóczot telepített le erőssége környékén. Ezek ivadékainak állítják a mai pécsi bosnyákokat. A törökuralom alatt a baranyai szerbeknek a XVII. században püspökségük is volt. Egyik püspökük „Josef“-nek Mohácson volt a székhelye. A törököknek 1667-ben Mohácsnál leveretése és kiűzetése után az erősségek körül letelepedett szerbek tovább is itt maradtak. A cs. kir. udvari kamara 1688-ban kiküldötte Prumberg Miglius Tullius lovagot biztosul a Duna és Dráva között pusztán maradt vidék, s ebben Baranya közigazgatásának szervezése végett. Prumberg küldetésében megismerkedett Ráics János oroviczai, slavoniai szerb zárda főnökével, kit támogatásra hivott fel a szerbeknek a róm. kath. egyházzal való uniora való megnyerése végett, kilátásba helyezvén, hogy őt fogja az egyessülők kath. püspökévé kineveztetni. Törekvésében támogatták Prumberget : Jani Ferencz pécsváradi apát, szerémi püspök, Vechy Gábor gróf, a cs. kir. hadtest délvidéki parancsnoka és a pécsi jezsuiták. Ráics zárdafőnök, ki a szerbek között általános tisztelet- és népszerűségnek örvendett, készségesen engedett a felhívásnak s már 1690. január 18-án az összes baranyai világi és papi szerb hívek küldöttei élén megjelent Pécsett a jezsuiták templomában, hol a küldöttséget Jani püspök és Vechy gróf fogadták. Az ünnepi mise után a szerb küldöttség valamennyi tagja letette a püspök kezeibe az ünnepélyes esküt s aláírta maga és hozzátartozói nevében a szerződést, hogy a kath. egyház kebelébe áttérnek. Az aláirottak között ott találjuk többek között: Raies János oraviczi és Negomirovics Jeftimije graboczi zárdafőnököket, Milos h.-szőllősi s Szardolics Tódor pécsi papokat, továbbá a mohácsi, siklósi világi küldötteket. A róm. kath. egyház nevében Jani püspök, Vechy gróf és Melmek cs. kir. udvari kamarai szekretárius irta alá a szerződést. Az érdekes szerződés és ezzel összefüggő esküforma eredetijét a cs. kir. udvari kamara levéltárában őrizik. Ráics Jánost még ugyanaz évi ápril 15-én az unió körül szerzett érdemei elismeréséül püspöki czimmel tüntették ki. Maga az unió azonban csak részben ment teljesedésbe ; mert semmi adatunk nincs, hogy a pécsi bosnyákokon kívül mások áttértek volna. Az unió teljes sikerét Csurnojevics Arzén ipeki pátriárkának 30 ezer ó-szerbiai és albániai szerb családdal 1690. aug. havában bevándorlása hiúsította meg, kiknek jó része Baranyában s a Duna mentén Szent-Endréig telepedett le.
