Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Baranya népei
104 BARANYA NÉPEI. jesztő fénye mellett tovább fejlesztette a kultúrát s a nomád népből lett czivilizált, művelt magyar nemzet. Már szent István idejében szakított a magyar nép ős hazájából hozott szokásaival s a halászat-, vadászaton és állattenyésztésen kívül földműveléssel is kezdett foglalkozni, sőt mi több, ipart is űzött. Szent István az 1000-ik évben Baranyában nemcsak püspöki széket, hanem Pécsváradon nagy monostort is állított. E monostor alapító-levele, melyet a szent király 1015-ben a monostori egyháznak Astrik érsek által végzett fölszentelése napján főurak jelenlétében ünnepélyesen kiliirdettetett, szép világot vet Baranyának akkori állapotára. Az oklevél szerént megajándékozta a király a monostort 200 szabad job- bágygyal, 156 lovas jobbágygyal, 409 szekeressel, 110 szőllőművelővel, 36 majorossal, 12 méhészszel, 20 vas-ásóval, 50 halászszal, 10 kovácscsal, 6 bodnárral, 12 képfaragóval, 9 pékkel, 9 szakácscsal, 3 fazekassal, 6 tímárral, 5 aranyművessel, 8 ácscsal, 4 molnárral. Ebből eléggé kitűnik, hogy szent István uralkodása első éveiben már megvetette a kultúra alapját s Baranyában már földművelés, bányászat, kézművesség, ipar nyomai találhatók. A magyarság évről-évre szaporodott, terjeszkedett s művelődött ; míg a tatárdúlás gyászos emlékű napjai be nem következtek. Baranya sorsa ez időben azonos lett az ország egész balsorsával. Népei megfogytak, falvai, telkei nagy részben elpusztultak. IV. Béla, az ország e második alkotója, a tatárok elvonulása után Baranyáról se feledkezett meg s népeink újra hozzáfogtak az erősödés, fejlődés nehéz és nagy munkájához. Később, Kis Károly megöletése után, a Horváthyak lázadása okozott nagyobb vérengzést megyénk földjén. Áttörtek a Dráván és tűzzel-vassal pusztítottak Siklós és Pécs környéken. A legnagyobb csapás azonban akkor érte megyénket, a mikor a török félhold föltűnt a Drávánál s százötven éven át öldöklő harczok mezeje volt Baranya földje. A végzetes mohácsi csata után a baranyai nép nagy része a harcztéren maradt, jelentékeny része pedig elhagyva otthonát, menekült, más biztosabb helyet keresve magának. Telepítvényesekről kellett gondoskodni, hogy a lakatlan helyeket újra benépesítsék. Megjegyzendő, hogy kisebb települések előzőleg is történtek. Az első szerb település Baranyában — Jagics József adatai szerént — II. Ulászló király uralkodása alatt Szerbiából, Morava folyó mellékéről, Stiljanovics István despota vezetése alatt 1508-ban Siklóson és vidékén történt. Stojácskovics Sándornak 1849. évben „Adatok a magyarországi szerbek történetéhez“ czimü műve szerént II. Ulászló király Siklós várát adományozta Stiljanovics despotának, a ki innen hét évig kormányozta a magával hozott szerb népet. Stiljanovicsot népe „igazságos“ melléknévvel tüntette ki, egyháza pedig halála után szentté avatta. Siklóson halt meg s a „Göntér“ hegyen temették el, honnét tetemei a szeréin- megyei „Sisatovácz“ szerb kolostorba tétettek át örök nyugalomra. A baranyai szerbek a despota emléke iránt manapság is augusztus 14-én
