Várady Ferencz (szerk.): Baranya multja és jelenje 1. (Pécs, 1896)
Előszó. Kardos Kálmán, Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város főispánjától
EMLÉKEZZÜNK RÉGIEKRŐL 3 romjain támadó gót állam és gepidák országának felbomlásával e terület a bevándorló avarok, később szlávoknak hatalmába kerül, kik az itt talált szervezetlen törzsek leigázásával egy szépen fejlődő uj állam alapköveit kezdik lerakni, — s ezeken az államalkotás müvét már-már sikerrel befejezni: midőn az ég azon tájáról, honnan a nagy liunn hóditó indult világleverö útjára, a szemhatáron gyorsan megjelenő sötét zivatarként egyszerre lecsap harczedzett erős tömegeivel egy marczona ázsiai nép, romba döntve a fentálló fejedelemségeket, azok összezúzott trónjain egységes és sajátságos nemzeti jellegének megfelelő államot létesítve a — magyar. S ezen időponttól kezdődöleg Clio e területen lefolyt minden eseményt, mint a magyar ég alatt megtörténtet jegyezhet fel vésőjével ércztáblájára. A honalapítás nehéz munkájának az első nagy király böl- csesége által, a felragyogó szent kereszt szelíd fénye mellett teljesített bevégzésével, Baranyavármegye névvel és határokkal megjelelten, mint önálló várispánsági terület szerepel a magyar állam akkori életében. Itt emelkedett fel az ugyanakkor alapított nagy adományu pécsi püspökség székesegyháza s a hires pécs- váradi apátság, mintegy ellensúlyozásául a szomszéd Somogy- vármegyében uj életre kelő ősi pogány vallás oltárain fellángolt áldozattüzeknek, melyeknek e vármegyét is nagy részben elperzselt izzó zsarátnoka csak a fellázadó Votha párthiveinek leverésében elfolyt honfivér árjában alszik el. A mai napig fentálló várkastélyok és romok, valamint az idővel nem enyésző hagyomány, eléggé tanúsítják e területnek történelmi szereplését. A Drávának e partjairól indul a hatalmas László király, hogy Horvátország földjével gazdagítsa a magyar szent korona birtokát; a Duna mellett lefelé vonuló ősi országút megrendült a szent sir felszabadítására siető keresztes hadak tömegének lábdobajától; látta a keresztény lovagkor legenda- szerű hősét, Buillon Gottfriedet aranypánezéljában, s a pécsváradi kolostornak ez ideig épen maradt bástyái felett merengett vak Béla szemének éjszakáján. A tatárjárás pusztításai után a vármegye újra benépesül, s a Jakabhegy erdőségeiben Bertalan püspök megalapítja a pálosszerzetesek kolostorának maradványaiban is nagyszerű épületeit. A"siklósi vár felvonó hídja csörömpölve ereszkedik lánczain alá í*
