Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - R. Margit
Az egyik vérhast kapott, a másik már tífuszt az úton, úgyhogy sokan már betegen érkeztünk oda három hét után. Hová értek? „Liszicsanka” (Liszicsanszk) nevű városba a Donyec mellett, a Donyec partján. Két napot pihentünk és utána beosztottak munkára. Én mindjárt az első naptól kezdve bányába kerültem. Bányamunkára. De azt mondhatom, hogy még szerencsére. Nehéz volt a munka, nagyon nehezet kellett dolgoznunk, szenet is lapátoltunk, meg kavicsokat, meg hát a törmeléket, meg hát újjáépítettük a háború által összedőlt, vagy berobbantott bányát. Amikor kiértünk, ami a legborzalmasabb volt, 35-36 fokos hidegben, de az épületek, amibe beraktak bennünket, se ablak, se ajtó, se semmi nem volt. Takarókat meg csak annyit vittünk, nem gondoltunk mi arra, hogy ilyen helyre kerülünk, egy-egy pokróc volt nálunk, meg egy-egy váltás ruha. Magunkra szedtünk mindent, amit csak lehetett és ott is napokon keresztül nem a priccseken, hanem a földön aludtunk. Összebújtunk, hogy meg ne fagyjunk. Február vége felé értünk ki. Február huszonvalahanyadikán. 23-24-én értünk ki, nagyon hideg volt. Akkor kezdtünk járni dolgozni ki a bányába. Szászhúsz méteres aknán mentünk le 22 létrán. Az aknaluk nem volt szélesebb 1 m-nél. És így voltak állítva a létrák, úgy, ahogy így jött egy, az utolsó fokán át kellett bújni és akkor megint a másikon lemászíű. Megint öt méter hosszan. Huszonkét létrán kellett lemászni, amíg leértünk a tárnába. Éppen csak a bejárathoz. Onnan kezdtük aztán a munkát, a síneket építeni. Ugyanígy jöttek föl is? Ugyanígy jöttünk föl, de amíg mentünk, addig már csöpögött ránk az eső, a pára. Ott lent jó volt nekünk, mert ott nem volt hideg. Fönt nagyon hideg volt. Akik fönt dolgoztak, azoknak még rosszabb volt, mert azok majd megfagytak a hidegben. Nekünk ott jó volt lent, csak az volt a legnagyobb probléma nálunk, mire leértünk, már egyszer vizesek voltunk, át voltunk ázva. Mire újra följöttünk, és vizes utakon mászkáltunk, cipőnk nem volt, nem volt nekünk gumicsizmánk, mert itt sem volt akkorjában még gumicsizma, de ott is csak ilyen kalocsnikat kaptunk, amivel csak egyet léptünk, már befolyott a víz. Rongyokat tekertünk a lábunkra és abban voltunk. Mire fölértünk, újra vizesek voltunk és akkor újból 2,5 km-t kellett gyalogolnunk a lágerba, ahol laktunk, ahol aludtunk. Addigra bizony a rongyok a lábunkra fagytak. Sokszor úgy téptük le a rongyokat, hogy a bőr, a hús is lejött vele. Ez a kezdeti időszakban volt. Később akkor már, talán egy év múlva akkor már kasokba szállítottak le bennünket. Milyen volt a munka a tárnákban? Hát mi oroszokkal és német hadifoglyokkal együtt dolgoztunk. Nehéz volt. 83
