Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
Előszó
elpusztulni ártatlanul. A V... L... felesége iratokkal igazolta a pécsi oroszoknál (a pécsi szovjet katonai parancsnokságnál FM), hogy magyarnak vallották valamennyien magukat, de nem volt eredményes, előző napon a lányokat elengedték. Borzasztó még annyi idő után is rágondolni az egész eseményre. Nagyon kérem magát, kedves Miklós, írjon nekem, hogy van-e valamilyen nyoma a levéltárban az egész esetnek. A sásdi elöljáróságnak kellene az elhunytak névsorát a meglévő hősök emlékművére (felíratni), (volna alul hely), de nincs, aki elkezdje. Én is hozzájárulnék anyagilag... nagy szívességet tenne nekem, ha kimerítő választ kapnék... Erzsi néni.” E levélből is következik, hogy a kérdés megoldatlanságán túlmenően tovább élezte a helyzetet a tudathasadásos politika. A megszálló hadsereg „Nagy Baráttá” vált, az ártatlanul elszállítottak pedig ellenséggé. Erzsi néni esetében a felszabadítókból fiának elrablói, majd fia halálának okozói. Mivel ezt a hivatalos politikával nem tudta összeegyeztetni, ő is „ellenséggé” vált. Mindez szervesen beilleszkedett az elmúlt időszak alapvető ellentmondásaiba, ahol a tények és a deklarációk között áthidalhatatlan szakadék húzódott, ami egyre csak mélyült. Végül is az indulatok nyílt kitöréséhez, az igazság kereséséhez vezetett. Ha a kérdést a „túloldalról” nézzük, akkor érthető, hogy a most nyilvánosságra hozandó dokumentumok megjelentetését és az emberek megszólaltatását az ideológiai és a politikai terror eszközeivel tiltották, illetve megakadályozták, hiszen leleplezés történt volna, a Szovjetunióval szemben elfogult, deklarációkkal ellentétes kép alakult volna ki, amely a hatalmat gyakorlókra veszélyt jelentett. Tudjuk azonban, hogy a tényéktől való ilyen mértékű elszakadás amellett, hogy nem lehet örökéletű, tulajdonképpen a hatalomra is káros hatást gyakorol. A tömegek bizalma nélkül az éppen meglévő hatalmat sem lehet megfelelően, legfeljebb csak egy szűk körű csoport önző érdekeit kielégítően gyakorolni. Mindenképpen hasznos tehát, hogy a valóságot föltárjuk és értékeljük, ami alapján aztán a tények és a deklarációk is közeledhetnek egymáshoz. E kötetben éppen arra vállalkozunk - miután Erzsi néni személyes kérése teljesíthetetlen -, hogy a valóságfeltáráshoz az első összegezést megtegyük, az eseményeket a korabeli jogi, erkölcsi, politikai viszonyok közé elhelyezzük és abban minősítsük. A szubjektív kérdéseket illetően szeretnénk a megpróbáltatást szenvedettek félelmének oldásához hozzájárulni és levenni róluk a bélyeget, amelyet nagyon sokan még magukon éreznek. Ehhez természetesen az kell, hogy a társadalom értékítélete e tekintetben is kedvező és meggyőző legyen. E 7
