Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - T. Katalin
T. KATALIN (1924) Babarc. Német anyanyelvű cselédlány magyar családoknál. A falu közösségi életében alig vett részt. Édesapjával együtt vitték el. A Donyec-medencében bányamunkásnő. Felvétel: Babarc, 1987 Húsz éves voltam. Talán három hónapig voltam itthon és akkor egyszer jöttek, mert ez így volt. Az oroszok nem azt kérdezték, vagy azt mondták, hogy nekünk csak a németek kellenek, vagy a szegények kellenek, nem, hanem a gazdagok kiválasztották, most ez a szegény T., mit tudom én, meg ezek. Ezeket vitték. Ők tudtak fizetni, vagy hogy is mondjam, mert én tudom (hogyan történt). Volt itt egy tolmács, egy szerb, egyetlen volt a faluban, igaz, hogy a fia volt az udvarlóm, de hát ez már elmúlott akkor, mert összevesztünk és én az első transzporttal mentem. Mikor indult az első transzport? Az első transzport 1944 decemberben indult. Szilveszterkor Bárban voltunk, azt ott tartottuk meg, de minket nem oroszok kísértek, hanem egy babarci ember, ez szedett össze minket. Ketten-hárman, akik voltak ezekbe a mit tudom én, pontokban (?), vagy mi volt ez? Ezek összeírták, hogy most ezt és ezt, én meg az apán}. Nyolcán voltunk lányok és 45 férfi. Ez volt az első transzport. De ezt mondom, nem az oroszok szervezték, hanem itten a helybeliek. És akkor elvittek. És tudom, hogy ez az ember, mikor Bárban voltunk és onnan ketten megszöktek, ezeket visszahozták és azt mondták, hogy nem jöhetünk vissza, mert ha visszajövünk, akkor bezárnak. Mi ennek az egy embernek hittünk. Hát ez volt a B. Feri bácsi. Ki volt ő, a bíró? Semmi nem volt, egy gazdag valaki volt, Először volt a K., hát az már meghalt, ez is már meghalt, és akkor ez kísért minket egészen ki az országútig. Ott úgy megverték az emberek. Akkor visszajöttünk. De másnap éjjel megint jöttek és összeszedtek minket, és akkor ez kísért minket. Mikor Dunaszekcsőn át Bajára mentünk, Bátaszéken egy asszony azt mondta ennek a B. Feri bácsinak: „Hát ide figyeljen! Maga ezt a nyolc szerencsétlen lányt viszi! Hát adja nekem, én elrejtem őket!” Mindennek összemondta. Azt mondta, én csak a hídig viszem őket, ott nekik alá kell írni, és akkor visszamehetnek. Ő nagyon jól tudta, hogy hová visz minket. Mi hittünk neki, de akkor még, amikor már majdnem a hídon voltunk, akkor jöttek a partizánok, akkor már menekvés nem volt. Szóval akkor már 76
