Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Ambach Katalin
akiknek azt mondták, hogy kiviszik őket a szüleikhez Németországba, toloncházba vitték. Itt voltak Pesten a toloncházban és nagy sokára kitoloncolták őket Németországba. Azt mondták, hogy itt még nagyon rosszul bántak velük. Rosszabbul, mint Oroszországban. Akkor már üldözték a németeket, és akiknek a hozzátartozói kint voltak Németországban, azokkal nagyon rosszul bántak. Mindenféle sváb kutyának mondták őket. Beszéltem azóta olyanokkal, akik odakerültek. Amikor Pécsre érkeztem, találkoztam babarciakkal. Mondták, hogy a szüleim már nem Babarcon laknak, hanem egy magyar faluban, de a nevét nem tudták megmondani. A férjemék Terehegyen laktak, már elkerültek Babarcról. írt nekem, tudtam, hogy ott vannak. így akkor elmentem Terehegyre és találkoztam a későbbi férjemmel. Ő mondta, hogy a szüleim itt laknak Hegyszentmártonban. Csak a nővérem volt még Babarcon, ott adta fel a leveleket. Elhoztak Hegyszentmártonba. Édesanyám ott volt az udvarban, hátulról a kertből jött befelé. Egy kosárban volt valami, nem tudom már, hogy mi, azt fogta a hóna alatt. Amikor meglátott, futottam eléje, de azt sem tudta mondani hogy kukk, vagy mukk. Kővé volt meredve. Nem is örült nekem. Mondtam neki: „Hát édesanyám, nem is örül neki, hogy hazajöttem?” Akkor tért magához, letette a kosarat, átölelt és sírt. Annyira meg volt hatva, hogy nem is tudott szólni. /'
