Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Ambach Katalin
vagy kukoricakása, vagy árpakása. Húst csak nagy ritkán láttunk, csak akkor, amikor állami ünnepek voltak. Kevés volt. Amikor nappalosok voltunk, amikor hazamentünk, elmentünk még kertet ásózni, civilekhez dolgozni. Nagyon sok zsidó volt ott. Nem tudom, lehet ezt mondani? Hogyne! A főnökök, azok mind zsidók voltak. Mindegyik tudott németül. Ok jobban álltak. Hozzájuk mentünk dolgozni és pótoltuk egy kicsit az ennivalót. Hogyan laktak? Barakkokban. A katonák csinálták ezeket. Magyar katonának a nevét is megtaláltuk a falon. Kívül tégla volt, egy vékony téglafal, belül fával volt borítva, közte fűrészpor volt. Nagy rakott kályhák voltak. Mi ezekhez nem értettünk. Nem is tudtuk őket fűteni, majd megfagytunk eleinte, mert nem mentünk mindjárt munkába. Egy hónapja voltunk (már) kint, amikor beosztottak minket munkára. Olyan deresek voltak a falak, mert nem volt tüzelő. Akkor orosz nőket állítottak be, akik fűtötték ezeket a kályhákat. Ok értették, hogyan kell fűteni. Szénnel, mert fa nem volt, csak szén. Mindig fegyveres őrök jöttek értünk a munkahelyre és úgy kísértek (bennünket) haza. Ez körülbelül egy évig tartott. Utána már szabadon mentünk. Mindenki ismerte a munkahelyét, és szabadon mentünk munkára, meg haza. Akkor már nem őriztek bennünket. Meg volt mondva, hogy mikorra kell beérni a táborba, de nem volt baj, ha később jöttünk, mert még mehettünk privát helyre dolgozni. Voltak, akik megszöktek, de nem nagyon volt szerencséjük, mert elfogták és visszahozták őket. Nagyon rosszul bántak velük. Velünk nagyon jól bántak a táborban, nem lehetett rájuk panaszkodni. Minden hópapban el kellett menni, ha akartunk, ha nem, moziba. A táborban i s lehetett a fiataloknak táncolni. Úgy rendesen viselkedtek velünk szemben, nem lehetett panaszkodni. Rosszul voltunk ellátva élelemmel. Fizetést nem kaptak? Állítólag a vállalat, ahol dolgoztunk, utalt át pénzt a táborba a munkánk után, de hogy elég volt-e, vagy nem? Kézhez nem kaptunk pénzt. Az mind bement a táborba, és abból kaptunk pufajkanadrágot. Télen meg pufajkát. Nyáron a varrónők varrtak mindenkinek egységruhát-szoknyát, blúzt, nyáron abban voltunk. Télen meg pufajkanadrágban, meg kabátban és bundasapkában. Ugyanúgy, mint az orosz nők. Milyen volt a táborrend? Saját maguk közül voltak a szobaparancsnokok? Minden szobának volt egy (parancsnoka). Tizenketten voltunk egy szobában. Két szoba volt egymás mellett. Közöttük volt egy picike kis rész, amit konyhának használtunk. Szintén volt ott egy rakott kályha egy nagy 73
