Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Ambach Katalin

olyan gyöngék voltak. Engem (az orvosnő) egész télen benntartott és lehet, hogy ezért menekültem meg. Mindig ráírta a lázlapomra, hogy még lázas vagyok. Amikor a főorvos jött, nézte a lázlapot, (látta) hogy még mindig lázas vagyok, és így bent maradhattam. Az összes hajam kihullott, egészen kopasz voltam, mire kijöttem a kórházból.

Hol és hogyan dolgoztak?

Szénbányában dolgoztam, lent a fejtésnél. Egy év után jött az első levél Magyarországról. Én voltam a táborban az első, aki levelet kapott. Az olyan nagy szenzáció volt, mert hát semmit nem tudtunk hazulról, hogy élnek-e a szüleim. Háromszor-négyszer elolvastam és nem tudtam, hogy miről van szó, annyira ideges voltam. A társaim olvasták el még egyszer hangosan. Akkor kezdtem lassan érteni, hogy mi van otthon.

Én is írtam. Az orvosnő, amikor a kórházban voltam, kérdezte, hogy kap- tam-e már hazulról postát, vagy írtam-e már. Mondtam, nem szabad. Azt mondta, írjak nyugodtan egy levelet, ő majd feladja a saját postájával. így kapták meg a szüleim a levelemet. így kaptam az első levelet. Annak annyira örültem, olyan nagy boldogság voít, mert tudtam, hogy otthon élnek még a szüleim, meg a hozzátartozóim. Később aztán szabad volt írni, sőt adtak vöröskeresztes lapokat és írni kellett, ha akartunk, ha nem. Mindenkinek kellett írni. De nem sokat lehetett rá írni, csak azt, hogy jól vagyunk. Mást nem. Később már több levelet is kaptam hazulról. Tudtam, hogy hol van a későbbi férjem, hogy ő is él, amerikai fogságban van.

Térjünk vissza a munkavégzés körülményeihez!

Kagyevkán, a Don-kanyarban volt a bánya. Vorosilovgrád, az volt a járási székhely. Nagyon sok szénbánya volt ott. (Mindannyian) a szénbányákban, a vasúton, vagy a gyárakban (dolgoztunk). Nem is voltak gyárak, el voltak bontva. Csak ez a munkalehetőség volt.

Együtt dolgoztak az oroszokkal?

Igen, együtt dolgoztunk. Nekem nem volt rossz lent a bányában, szerettem lent lenni. Hamar megtanultam a nyelvet, így mindenre tudtak használni. Jó nyelvérzékem volt, hamar meg tudtam érteni őket.

Orosz nőkkel dolgoztak együtt, ugye?

Orosz nőkkel, igen. Nagyon jók voltak hozzánk az oroszok. Nem lehetett panaszkodni. Megsajnáltak, adtak, de hát őnekik sem volt sok ennivalójuk. Volt egy kis kertjük, (így) mégis egy kicsit többjük volt, mint nekünk. Megsajnáltak, adtak az ennivalójukból, mert nekünk nagyon kevés jutott. Fél kilogramm kenyeret kaptunk naponta, de hát az a fél kilogramm, az olyan kis darab volt! Olyan fekete volt. Majdnem olyanforma, mint egy vályog. Ekkora darab (mutatja, milyen kicsi) volt a fél kilogramm. Reggelire levest kaptunk és a kenyérből egy darabot törtünk. Amikor hazajöttünk a munkából, akkor volt a főétel. Akkor is csak leves, utána

72