Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Ambach Katalin
AMBACH KATALIN (1926) Baharc. Wild Ádámné húga, háztartásbeli. A Donyec-medencében bányamunkásnp. Felvétel: Hegyszentmárton, 1986 Karácsony és újév között jöttek az oroszok és jelentkezni kellett minden személynek 16 és 50 év között. Azt mondták, hogy munkára, közmunkára. Közben Bajára kellett menni. Nem közmunka lett belőle, hanem kivittek Oroszországba. Tizennyolc napig voltunk úton. Marhavagonokba raktak bennünket úgy, hogy le sem tudtunk feküdni. Éppen hogy csak ülni (tudtunk). Már nem tudom hányán, de nagyon sokan voltunk egy vagonban. Egy lány meghalt pár napra rá és ott volt 3 napig köztünk. Alig fértünk el, és még egy hulla is volt köztünk, míg végre megmondtuk és hát kirakták, kidobták szegényt. Később ugyanígy járt egy másik lány, úgyhogy két lány már az úton meghalt. Olyan hideg volt, hogy azokon a kis ablakokon jégcsapok voltak. Azokat törtük le és szopogattuk. Ennivalónk volt, azt vittünk hazulról, innivaló (azonban) nem. Minden nap, vagy hát minden másnap kiengedtek egypár személyt. Konzervdobozzal, tállal, vagy ami éppen volt, 3-4 személyt minden vagonból kiengedtek a vízcsaphoz. És amikor odaértek a vízzel, mindenki ráesett, mert annyira szomjasak voltunk. A legtöbbször mindjárt be is terelték az orosz katonák a lányokat, és elindult a vonat. Egymásra estek a vízzel (együtt), úgyhogy egy csöpp sem jutott senkinek. Azokat a jégcsapokat szopogattuk, hogy szomjan ne haljunk. Tizennyolc nap után tehát kiértünk Oroszországba. Kiraktak (bennünket) a vagonból egy hatalmas nagy kibombázott házba, egy emeletes házba, csak éppen a falai, meg a teteje volt meg. Ott voltunk egy nap meg egy éjjel. Rengetegen haltak meg. Már ott hordták ki a hullákat egy rakásra a kocsikból. Nagyon sokan már az úton meghaltak. Mi Babarcról 42-en mentünk el, három évig voltunk kint és 11 -en jöttünk vissza abból a csoportból, melyben én is voltam, mert kitört a tífusz. Én is voltam tífuszban, de szerencsére megmenekültem, mert ott a kórházban az orosz orvosnőnek kötöttem, és az nem engedett ki a kórházból. Nagyon vigyázott rám. Többeket hamar kiengedtek, mert akinek nem volt láza, azokat nem (tartották) betegnek. Azoknak munkába kellett menni. Meghaltak, mert 71
