Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Wild Ádámné

hallottam, hogy nagyon sírnak és elkezdenek a szánkók csilingelni, majd ordítoztak a népek. Akkor tudtam, hogy elvitték őket. Nagyon kevesen jöttek haza. A testvérem az elsőkkel volt, 34-en voltak, de csak heten jöttek haza, a többi meghalt. A második csoportban 43-an voltak, közülük is csak nagyon kevesen jöttek haza.

A húga is megbetegedett?

Igen. Már egy éve kint volt, amikor ő is tífuszt kapott. Tífuszjárvány volt. Majdnem mindenki megkapta és a legtöbben abban haltak meg. Ő is sokáig eszméletlenül feküdt. Amikor magához tért, az jutott az eszébe, hogy meghalt és a pokolban van és ég. Annyira fölfeküdte magát, hogy úgy érezte, ég a bőre. Később rájött, hogy nem halt meg (nevetve), hogy mégis életben van. így aztán meggyógyult, de a haja csomókban jött le a fejéről. Utána megint kinőtt. Volt, hogy apát és fiút, vagy apát és lányát vitték. Vagy mindkettő meghalt, vagy a fiú halt meg és az apa jött haza. Több ilyen eset volt. A 16-17 éves fiúkat vitték és azok nem voltak strapaképesek. Nekik még több ennivaló kellett (volna). Mondja a testvérem, hogy mennyire éhesek voltak, amikor a munkába mentek. A répát, a marharépát lopták. Ütötték őket, de ők inkább a verést szenvedték el, csak a répát tudják megtartani. Úgy ették, ropogtatták, mint az almát.

Mi történt velük, mit meséltek?

A bányába jártak, a testvérem is a bányába járt.

Hol volt a bánya?

Kagyevka. Ez volt a falunak a neve, ahol ő volt. Ukrajnában voltak, ahol a szénbányák vannak.

Kapcsolatuk nem is volt velük?

Egy évre rá, akkor egy lány betegen hazajött, a keze, lába lefagyott. Ő hozott egy levelet a testvéremtől úgy, hogy a szoknyájának a kötőjébe belevarrta. Egy majsi lány hozta a levelet. Az első sor mindjárt az volt, hogy létszámuk sajnos 34-ről 8-ra csökkent. Már az első év után. Aztán még egy meghalt és így heten jöttek haza.

Meddig maradt ott?

Három évig. Amikor megírták a címet, egy civil cím volt, a tábornak a címe, akkor én Mohácsra mentem az ottani orosz parancsnoksághoz és könyörögtem nekik, hogy ha egy levelet ők adnának föl a testvéremnek, de azt mondták, menjek haza, mert tegnaptól kezdve megindult a postaforgalom. Nem hittem nekik, gondoltam, csak valamit akartak mondani. Hazamentem és megkérdeztem a postást. Azt mondták, hogy tényleg lehet írni. Én akkor írtam a testvéremnek és meg is kapta a levelet.

70