Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Wild Ádámné
/ / A WILD ADAMNE (Babarc, 1920) német nemzetiségű földműves családban háztartásbeli, a babarci igénybevétel szemtanúja, húga révén résztvevője. Férje 1943-ban a magyar második hadsereg tagjaként a Don- kanyarban elesett. Felvétel: Hegyszentmárton, 1986 Amikor az oroszok bejöttek, hát elég nagy zűrzavar volt. A pincében vészeltük át. A házban, ami mozdítható, tüzelhető volt, az mind (tönkrement). A ruhát, amit nem raktunk el, összetépték. Nagyon esett akkoriban az eső, november volt, ezért kapcarongynak használták, meg száraz (törlő) ruhának. Utána kezdődött a (meghurcoltatás). A karszalagos rendőrök elkezdték a népet zsarolni. Aztán voltak azok az elhurcolások Oroszországba! Három hétre rá (a szovjet csapatok bejövetelét követően), a karácsonyi ünnepek alatt vitték el a testvéremet, aki 18 éves volt. Először csak azt idézték be, aki „volksbund” volt. Januárban aztán másodszor is jöttek, körülfogták a falut és akit értek, akik abban a korosztályban voltak, azokat elvitték. Nem törődtek azzal, hogy volt-e kisgyereke, vagy sem. Az én lányom akkor 3 éves volt. Engem is vittek volna, de én megszöktem. Édesapámat vitték helyettem. A községházára vitték őket és bezárták (valamennyiüket) az egyik szobába. Az ablakon (azonban) kiugrottak és elmenekültek. Az oroszok erre nagyon begorom- bultak és az egész falut végigkutatták. Ahol bezárt ajtó volt, ott géppisztollyal a zárakat kilőtték és úgy törtek be. Az utcán elkapták a népet, meg összeszedték a mezőn. Én akkor - el lehet képzelni, hogy 20 fokos hideg volt, vagy esetleg 15, de nagy hó volt - a mezőn egy kukoricaszár rakásban vészeltem át az éjszakát. Hogy mennyire fáztam, azt el sem lehet mondani! Akkor édesapámat, mert ő nem tudott menni sehová a begipszelt lábával, vitték el. Azt mondták, hogy őt viszik, amíg a lánya nem kerül elő. Édesanyám mindig odament a községházára, ahol édesapám volt és mindig mondta neki: „Gyere haza, szökjél meg, egyik lányunkat elvitték, a másikat oda nem adjuk. Lesz, ami lesz! Téged nem visznek el a rossz lábaddal, mert menni sem tudsz, csak két mankóval!” Amikor az őrségváltás volt, az új őr nem tudta, hogy édesapám miért van ott. Azt mondta neki: „Miért ülsz te itten? Hát csak! Fogd magad és menj haza!” Édesapám akkor hazament. Úgy elbújtak, hogy a jószágok 2-3 napig nem kaptak enni. Én meg a mezőről - Babarc egy völgyben fekszik - az egyik domb tetejére mentem fel éjjel és nagy sírást hallottam, de látni nem láttam semmit, csak 69
