Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Felkutatási kísérletek és a hazahozatal
a Volksbundnak és a nyilas pártnak tagjai. Gyomát hasonló helyzetűnek minősítette, de Mezőberényből is sokan kerültek be olyanok, akik politikai és nemzethűségi szempontból nem estek kifogás alá. Hivatkozott a nagymérvű társadalmi feszültségre, ami abból fakad, hogy az elhurcolt nők és férfiak nem tértek haza.69 A SZEB válasza a miniszterelnök útján 1947 augusztusában érkezett meg. Arról adott tájékoztatást, hogy miután a szovjet kormány jóváhagyta a szovjet táborokban lévő magyar hadifoglyok tömeges szabadonbocsátását, már megkezdődött hazatérésük. Lehetségesnek tartotta, hogy a békésiek hazatérése a közeljövőben megtörténik.™ Az interjúkban előadottak bizonyítják, hogy a hazahozatali kérelmek sikeresek voltak, azokat a szovjet hatóságok teljesítették. A békeszerződés 21. cikkelyének végrehajtása érdekében, a hadifoglyoknak a Szovjetunióból történő hazahozatalára a Külügyminisztériumban tárcaközi bizottságot hoztak létre. Résztvevői a Külügyminisztérium, a Belügyminisztérium, a Hadügyminisztérium, a Népjóléti Minisztérium, a Pénzügyminisztérium, a Közlekedésügyi Minisztérium, a MÁV Igazgatóság, a Magyar Vöröskereszt küldöttei voltak.71 Feladatuk meglehetősen nehéz volt, mert a békeszerződés igen tágan fogalmazta meg a hazahozatal idejét. A „mihelyt lehetséges” kitétel a feltételek megteremtésének a szükségességét is magában foglalta. Feltételezett ugyanakkor a fogva tartó hatalommal kötendő államközi megállapodást is. Igen súlyosak voltak a költségviselésre vonatkozó rendelkezések. A magyar kormánynak kellett viselni a hadifoglyok hazahozatalának minden költségét, beleértve a hazaszállításban lévők fenntartási költségeit a gyülekezési pontoktól a magyar területre történő belépésig.77 Eldöntendő kérdés volt, hogy csak a magyar állampolgársággal rendelkezőket vegyék-e át, és mi történjen az ismét határokon túl került magyarokkal és a svábokkal. Utóbbi kérdésben azt az álláspontot tartották elfogadhatónak, hogy szétválogatásukat, Németországba telepítésüket a magyar hatóságoknak kell majd elvégezni. Mindezek előzetes eldöntésére azért volt szükség, mert a magyar kormány kérdést szándékozott intézni a Szovjetunió kormányához az iránt, „hogy a megáilapodástervezet szóbeli tárgyalásaiba előre láthatólag mikor kerülhetne sor és hogy a Szovjet Kormány felfogása szerint mely kérdések volnának a megállapodásban rendezendők”.7 A kapcsolatfelvétel azonban nem bizonyult egyszerű feladatnak. Időközben a Magyar Kommunista Párt Hadifogoly Irodája is nyomást gyakorolt a Külügyminisztériumra a mielőbbi kapcsolatfelvételre. Meg is határozták annak módját: Egy kormánybizottság induljon Moszkvába egy államtitkár vezetésével a hadifoglyok mielőbbi hazatérésének biztosítására.74 35
