Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Felkutatási kísérletek és a hazahozatal
A tárcaközi értekezlet résztvevőit 1948. március 11-én még mindig csak arról tudták értesíteni, hogy a szovjet kormány készséget mutat az ügy tárgyalására, de annak helyét, idejét és anyagát nem jelölte meg. Kijelentette viszont, hogy áprilisban megkezdi a még ottlévők hazaszállítását. Rákosi nyilatkozatából és SzekfűGyula moszkvai követ táviratából arra következtettek, hogy a tárgyalások meg fognak történni, de a szovjet kormány előzetesen tisztázni akarja a politikai, a közlekedési és a pénzügyi kérdéseket.75 Csakhamar kiderült azonban, hogy a kormánydelegációk összeülését a szovjet kormány feleslegesnek tartja. Zorin külügyminiszter-helyettes tájékoztatása szerint a hazaszállítás mielőbb kezdetét veszi.76 Szekfű Gyula 1948. április 13-án mégis azt jelenthette, hogy a Szovjetunió Külügyminisztériumától a Hadifogoly-Egyezmény tervezetét jegyzék formájában átvette. Elfogadása képezi majd a szállítások megindulásának alapját. A tervezet szerint a szovjet kormány a területén élő hadifoglyokat hazaküldi, ideértve a német nemzetiségűeket is. Ellátásukról (megtérítés ellenében) a szovjet gyűjtőtáboroktól Máramarosszigetig gondoskodik. A magyar kormányt arra kötelezi, hogy máramarosszigeti tartózkodásuk, valamint a Debrecenig történő szállításuk alatt a hadifoglyok ellátásáról természetben gondoskodjék. A békeszerződés már hivatkozott 21. cikkelye alapján tartozik az összes kiadást megtéríteni. A technikai kérdéseket a két kormány hadi- és polgári foglyok hazaszállításával foglalkozó meghatalmazottjai rendezik. A tervezetet a magyar kormány április 15-én elfogadta, de a pénzügyi kérdésekben tovább tárgyalt. A szovjet kormány Sze£/w jelentése szerint április 19-én elfogadta a máramarosszigeti élelmezésre vonatkozó magyar javaslatot. Ragaszkodott viszont az 1947-ben a hadifoglyok ellátására kölcsönzött 32 999 tonna élelmiszer (benne 264 tonna liszt) visszaszolgáltatására.77 A hazatérésre — mint láttuk - a magyar kormány fellépése kevés befolyást gyakorolt, tulajdonképpen csak a befejezésben lehetett szerepe, egyébként minden a Szovjetunió egyoldalú akaratán múlott. A magyar kormány megfelelő adatokkal sem rendelkezett a hadifoglyok számáról, különösen nem a jóvátételi közmunkán lévő polgári személyekről. A felkutatási akciók már csak emiatt sem hozhatták meg a kívánt sikert. A Külügyminisztérium adatai szerint ilyennel a Szovjetunió sem rendelkezett, így tulajdonképpen csak becsült adatokkal dolgoztak. A becslések alapját a már hazahozottak száma, a beérkezett hazabocsátási kérelmek száma jelentette. A táborokban elhunytak számát is csak becsülni tudták. A jóvátételi közmunkán lévők első betegszállító transzportja 1945 őszén, illetőleg telén megérkezett, majd ez 1946-ban is megismétlődött. Szám szerinti adatuk még nem került elő. Valószínűleg a Belügyminisztérium 36
