Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Bagi Pálné naplójának részlete
nyön keresztül nézegettem kézimunkázva a hulló havat, miközben számtalanszor a nyakam köré kulcsolódott egy angyali karocska és egy kis csücsörített száj csacsogta: „Anyu, ugye szereted a kis lányt” - vagy csak éppen annyit mondott: „Léntyám!” - Mennyit jelentett nekem az akkori magányomban az a gyerek! És most tőle is elszakítottak! Hát van igazság a földön, itt élek a sok ember között egyedül, amikor van apám, anyám, uram és gyermekem! Nagyon el vagyok mostanában keseredve, mivel látom, hogy innen nincs kiút, csak mint nagy betegen, vagy mint állapotosán hazakerülni és így az én sorsom az itt rostokolás örökre!! - Ugye nem veszitek rossz néven, hogy ilyen nagyon kifakadtam, de már nászutazásból is sok lett volna ez az idő. J. bátyám kint van a kolhozban, nagyon bánt, hogy egy sort sem tudott írni. Azt mondják, nagyon jól néz ki! Nagyon örültem, amikor Mamikám megírta, hogy a szegény nagymamám szobáját az én bútorommal rendezte be. Elkpézelem, milyen aranyos lehet. Vigyétek be oda az összes festményeimet és azokat a fényképeket ahol Palival együtt vagyunk lefényképezve. Ilyen fényképet, ha karácsonyig nem megyek haza, küldjétek hozzám, ajánlva, úgy megkapom. Ha nem láthatlak benneteket életben, legalább a fényképetek lehessen nálam. Szeretném, ha egy nagy családi képet csináltatnátok, ahol anyu, Piri is rajta van! A naplóimat, a Palival váltott leveleimet nagyon őrizzétek az Anna-Mária számára! Az Annácskám haját ne vágassátok, hagyjátok nőni. És amit a legjobban a lelketekre kötök, hogy a Pali hollétét akármilyen úton-módon felkeresni és nekem kíméletlenül megírni az igazságot, mert mégis nem vagyok már gyerek, akit a végtelenségig ámítani lehet! Nagyon szeretném, ha anyuék a gazdasági viszonyok felől értesítenének, hogy milyen változásokat eszközölnek ki nálatok. Azt hiszem, értitek, hogy hogyan értsétek!... Most pedig drága szeretteim búcsúzom tőletek a talán soha el nem érhető viszontlátásig. Tártsátok meg továbbra is az emlékezetetekben és szeretete- tekben. Nekem minden gondolatom Nálatok van! Csókolok mindenkit, az egész nagy családot, szomszédokat, ismerősöket. Imádkozzatok értem, hogy egyszer én is megszabadulhassak. Édes Kicsi Annám, téged külön is számtalan milliószor csókollak. El ne felejtsd a Te édesanyádat, akinek egyedüli vágya végre Hozzád hazatérni! Isten veletek és velem, szerető lányotok: L. 1945. nov. 1 Drága Egyetlen Palikám! Mivel úgy értesültem, hogy a magyar katonák már mind otthon vannak, úgy gondolom, hogyha élsz, Isten segítségével már hazajutottál. A szememet elfutja a könny már a gondolatra is, hogy micsoda öröm lenne, ha már én is otthon lehetnék Veled! Édes Kicsi Uram! Ha tudnád milyen nagyon szeretlek így a messze távolból is. Nem tudom mikor megyek haza, mindig 350
