Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Bagi Pálné naplójának részlete

egy kis szabad levegőhöz jussak, így bizony az én dunnám, ahol kilélegeztem mindig deres volt! Istenem, de szörnyű két hét volt, amikor pláne a második héten a vagonból legalább húsznak hasmenése lett és csak egy vécés vedrünk volt! És aztán kezdtük észrevenni, hogy tetvesedünk. Sikoltani tudtam volna kétségbeesésemben és közben a betegségemben semmi javulás! Naplót, ahogy elindultunk mindig pontosan vezettem, leírva a vagonunk belsejét, a lakóit, az életmódunkat, szenvedéseinket, mindent. Már egy jó füzetre való volt. amikor ellopták, de már kint Oroszországban, mikor egy kutatás alkalmával eldugtam a láger WC-be. Nagyon sajnáltam a naplómat, abba minden olyan részletesen, szépen le volt írva. Igaz, haza úgysem tudtam volna hozni, mert hazafelé jövet mindent elszedtek tőlünk a határnál!- Végcélunk Rosztovhoz 60 km-re Sahti volt, Oroszország egyik szénbányája.

Nem részletezem a megérkezésünket, ott-tartózkodásunkat, részben azért, mert három és fél év múlott el az odaérkezésünk óta és bizony már a sok rosszat, kétségbeesést, szenvedést az itthon töltött egy év már csaknem teljesen kitörölte. Egészségileg teljesen rendbejöttem a városi kórházban. Első télen a kőműveseknél dolgoztam, rengeteget szenvedve a hidegtől. Nyáron aztán amikor már jó volt fent dolgozni lekerültem a bányába éppen Magdolna napra.

A levélváltásról nagyon sokáig szó sem lehetett. Eleinte csak „nyemcik” voltunk. így semmi hírt első évben otthonról nem tudtam. Semmi fogalmam sem volt a Pali milétéről. Első ősszel mentek haza tőlünk betegek, köztük L. néni, a J. bátyám felesége, vele küldtem haza levelet.

Itt másolom le az Oroszországból hazaírott és még meglévő leveleimet:

Drága szeretett Mamikám! Édes jó Fádikám! 1946. júl. 10.

Habár írtam egy hosszú levelet számotokra, de most mikor már csaknem küszöbön van a betegek hazamenetele, nem tudom megállni, hogy még egyszer ne használjam ki az alkalmat, hogy így levélen keresztül beszélhessek Veletek!

Drága Szeretteim! Csak egy van amit mindig újból? mondhatok számotokra: nagyon nagyon vágyom közétek. És ennek az elérése olyan bizonytalannak látszik. El sem tudom képzelni, hogy még egyszer együtt lehetek veletek abban az országút melletti édes kis tanyában, vagy otthon abban a kis takaros házunkban. Úgy fáj a szívem, a szememből mindjárt kicsordul a könny, ha csak rá gondolok, hogy már kétszer nyílottak az udvarunkban a gyönyörű rózsák. Kétszer szedte Mamukám a nagy vászonkötényébe a sok gyönyörű gyümölcsöt és jön már a harmadik tél, amikor fázósan megbújok a dunnám alatt és sóhajtva gondolok arra a meleg kis szobára, ahol a nagy hármas ablak mellett ülve a vékony csipkefüggö349