Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Felkutatási kísérletek és a hazahozatal
újabb levelezések, ami a szándékos időhúzásra enged következtetni, amivel el is telt az 1946-os év hátralevő része és 1947 eleje. Mindezek akkor történtek, amikor a magyar kormány ismételten határozott ígéretet kapott arra, hogy a hadműveletek befejezése után e kérdést is rendezni fogják.64 A hivatalos felkutatási akció mellett magán- és közületi kérelmek özöne érkezett a kormányzati szervekhez. Az alsóbb szintű hatóságoknak is az volt a véleményük, hogy az eddigi gyakorlattal szemben, ami a politikai magatartástól független igénybevételt jelentett, „büntető jellegű közmunkára csakis német nemzetiségűek szállítandók el. Németnek tekintendők e felfogás szerint mindazok a német anyanyelvűek, akik magukat német nemzetiségűnek vallották, így elsősorban a feloszlatott Volksbund szervezet volt tagjai, vagy általában azok, akik eddigi magatartásukkal a németséghez való tartozásukat kifejezésre juttatták”.66 E vélemény képviselői szerették volna elérni, hogy a szovjet hadvezetőség ilyen szellemben kezelje az ügyet. így tudná bizonyítani szerintük, hogy nem áll a fajelmélet talaján. Az általuk javasoltak alkalmazását a közvélemény megnyugtatására is alkalmasnak találták. A Tisza jobbparti Mezőgazdasági Kamara igazgatója szenvedélyes hangú levéllel fordult Tildy Zoltán miniszterelnökhöz, melyben vázolta a magyar lakosság - férfiak és nők - elhurcolását és a tragikus helyzetet. A történtekért, véleménye szerint, a sváb falvak lakossága is felelős, túlnyomó többségük ugyanis náci bérenc volt. Javasolta, ha másképp nem megy előre a hazahozatal kérdése, akkor ezekkel cseréljék ki a magyarokat. A magánkezdeményezésű megkeresések a magyarsággal való teljes azonosulást, az ellátatlanságot hozták fel általában érvként a hazahozatalhoz. Sokan közvetlenül a SZEB-hez fordultak, mint a legilletékesebbnek vélt szervhez, az azonban a Külügyminisztériumhoz utasított mindenkit, aki a „véletlen folytán” hadifogolytáborba került polgári személy után tudakozódott.66 Az egyéni kérelmeket egyébként a Külügyminisztérium is visszautasította, mondván, hogy az intézkedést már 1945 áprilisában megtette. Megnyugtatásul viszont ismét közzétett egy mondatot az elszállítottak sorsáról: „... az elszállítottak ellátási viszonyai és egészség- ügyi ellátásuk a körülményekhez képest tűrhetőnek mondható”.67 Külön akciónak számít a Békés megyeiek fellépése 1946/47 fordulója körül.68 A kezdeményezés Mezőberényből indulhatott ki, erről az interjúkban is említést tesznek, majd csatlakozott hozzá Gyoma és Gyula is. Utóbbi kérelmet megerősítve az alispán megkereste Dinnyés Lajos miniszterelnököt és Rákosi Mátyást is. Támogatta a politikailag feddhetetlenek hozzátartozóinak jegyzőkönyvben rögzített hazahozatali kérelmét, hangsúlyozva, hogy Békés megyéből, különösen Gyuláról majdnem kivétel nélkül olyanokat vittek el, akik magyarnak vallották magukat és soha nem voltak 34
