Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - R. Ádám
szafaládészerű volt ez, meg kenyeret. Pénzünk nem volt, és akkor jött nekem egy ötletem. Annak a vagonnak a fékezőfülkéjében volt az egyik orosz őr, amelyikben én voltam. Megegyeztünk abban, hogy én eladom a bakancsom, illetve az első alkalom az volt, hogy eladtam a bakancsom két olyan szafaládéért meg kenyérért. A vagonban levők borzalmasan örültek, jólesett. Nem volt bakancsom. Következő reggel sorakozó a vagon előtt, egy őrnagy volt a vonatparancsnok és azt mondta, miért vagyok mezítláb? Mondom, mert nincs bakancsom. Úgy emlékszik, hogy előző nap én kaptam egyet. Én nem kaptam. Azt mondja, rendben van, most kapok még egyet, de ő most erre nagyon ráfigyel és ha nem lesz meg a bakancsom, akkor megyek vissza. Akkor állapodtam meg az orosz őrrel, hogy csináljunk üzletet. Én eladtam a bakancsot, ő visszaszerzi, és az értéken elosztozunk. Tulajdonképpen majdnem végig (csaltam) Oroszországot, mert egy-egy állomáson - na persze tudni kell, hogy olyan távolságok vannak, hogy reggel elindul a vonat, aztán majd megáll este, vagy másnap - ahol jöttek ezek az eladók, kimutattam a bakancsot. A kikiáltási ár két szafaládé, három kiló kenyér. Megkapta az illető. Mikor két lépéssel tovább ment, az őr a levegőbe lőtt egy sorozatot és visszaszerezte a bakancsot. Utána „rüsztöltünk”. Ami meglepett bennünket, Jassiban jöttünk át a határon. A határ az olyan volt, hogy a vonat, a vasúti töltés két oldalon is körül volt véve szöges drótkerítéssel, elöl, hátul kapukkal. Mint egy alagút. Ebbe behúzták a szerelvényt. Annak ellenére, hogy a lágerban is kétszer, vagy háromszor volt ilyen kobzásszerű, ahol tulajdonképpen mindent elvettek tőlünk, de itt még egyszer kiforgattak bennünket. Semmilyen címletű orosz pénzt, egy kopejkát sem lehetett kihozni. Orosz újságot csak így cigarettapapírnak összetépve engedtek ki. Meg amit úgy általában gyanúsnak találtak, azt elszedték. És katonák nemcsak két oldalról, hanem a vagonok alját, tetejét, mindent átnéztek, így engedtek át bennünket a határon, és a következő hely a nagy együttműködésben Romániában Fogsáni volt. Ez egy nagy gyűjtőtábor volt. Hát ide aztán már behozták a magyar politikai rendőrséget. Civilek. Ezek zsidók voltak, akik tulajdonképpen SS-eket kerestek. Levetkőztettek mindenkit teljesen meztelenre, egy szűk kapunyíláson kellett átmenni föltartott kezekkel. Hárman-négyen árgus szemekkel nézegették, ha valakinek hónaljban a legkisebb bőrelváltozást tapasztaltak, azt menthetetlenül vágták be a fogdába. Fogsániban két napig voltunk. Na, ott mondták három év után, hogy most már szabadok vagyunk. Azt nem mondták, hogy eddig miért voltunk foglyok. Erről semmit. Ezenkívül kiosztottak mindenkinek egy levelezőlapot azzal, hogy ezzel értesítheti a hozzátartozóit, hogy hány napon belül, azt hiszem három-négy napon belül érkezünk meg. Ezt repülővel hozták, meg is kapták. Hát ott megborotváltak 341
