Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - R. Ádám
kerültek ők oda. Érdekes módon, akkor is már, szóval akkor is már kifejezetten szidták Sztálint. Csodálatos módon dicsőítették Lenint. És nagyon sok disznóságot elmeséltek, amit ők a Sztálin rovására írtak. Egyet-kettőt, ha elmondana? Hát többek között a vetélytársaival való leszámolást, a kegyetlenségét és főleg 46-tól (kezdődően), amikor egy reggel kimentünk és háromszáz katonát láttunk ott, hozzánk képest nagyon elütök voltak, vastag nyakuk volt, kihízottak, jó erőben voltak. Ott hirdették ki, hogy miután ők megszegték azt a parancsot, hogy az utolsó golyó saját magáé, tehát az orosz katona nem adja meg magát. Őket nyugaton összeszedték azzal, hogy hazahozzák őket és kaptak 3 év kényszermunkát. Volt köztük fiatalabb srác, azzal összebarátkoztunk. Elmondta, hogy már hét éve nem látta a családját. Előzőleg katona volt, azután hadifogoly. Negyvenhatban ez úgy nézett ki, hogy nekik rosszabb volt, mint például nekem. Mert nekik naponta háromszor kellett jelentkezni a bányaőrségnél. Tulajdonképpen nagyon szűk körben mozoghattak egyébként is. Azt hiszem, 30 km volt az a távolság, amelyben különösebb engedély nélkül lehetett mozogni, de hát ott minden vonaton fegyveres őrség volt. Iratokat ellenőrizték. Ott nem lehetett sétafikálni. Na és azoknak, szegényeknek háromszor kellett jelentkezni. Megint csak arra hivatkozom, hogy az egy kicsit kiemeltebb státus miatt én akkor, ha kéredzkedtem, mondjuk a bazárba, kiengedtek. Na hát ez persze aprócska szabadság volt, mert a bazár 2-300 m-re volt a lágertől. Majdnem oda lehetett látni. Meg hát ez olyan volt, hogy az ember kiment, bekapott valamit és bejött. Egyébként a szabadnapok, mert voltak ilyenek is, hát ezek névlegesek voltak. Aznap nem kellett a bányába menni, na, de hát volt a lágertevékenység. Kit mire osztottak be. Volt, hogy élelmet vételezni, takarítani, ezt-azt csinálni stb., meg volt egy időszak, amikor sajnos temetni. A tífuszjárványok idején volt. Mesélje el, hogyan történt a temetés? Ez még nyáron csak-csak, de télen ez egyszerűen kriminális volt. Nem lehetett eltemetni. Szinte be lettek kapirgálva. Majdnem azt mondhatnám, egy kis földdel meg lettek hintve. Tömegsírba? Nem. Nem. Az a helyzet, hogy én két alkalommal vettem részt ilyen temetésen. Hát akkor egy kisebb tömegsír volt, mert 3-4 embert temettünk ott el. Egyszer meg aztán élveztem a hullakamrának a fogságát, mert elégedetlen volt a társaság nagyon, ez 46-ban volt, azzal, hogy egyszerűen milyenek a munkakörülmények stb. Elhatároztuk, hogy az orosz parancsnokságnál emiatt szót emelünk. A nagy tanács el is határozta, hogy választ egy három fős delegációt. Én 338
