Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
I. „Jóvátételi közmunkán" a Szovjetunióban - Felkutatási kísérletek és a hazahozatal
A másik fővonal délkeleten húzódott: Baja-Szeged-Temesvár-Déva- Brassó-Plojesti-Jassi (átTakóállomás)-Dnyepropetrovszk-Rosztov— Donyec-medence különböző bányái az úticél. Közelebbről Sztalino,Sahti, Novosahti, Gorlovka környékének szénbányái. Ide sorolhatjuk még a Dél- Ukrajnában lévőKrivojrog vasércbányáját is. Ez a fővonal tovább vezetett a Kaukázusba, Groznij környékére. Később innen sokan az Uraiba kerültek, de ellenkező irányba is történtek szállítások. A délkeleti fővonalhoz több mellékvonal csatlakozott. A Budapest környékiek, pl. a ceglédberceli, az északi megyékből származók a kál- kápolnai, a tiszaluci gyűjtőtáborokon keresztül érkeztek ide.59 A délkeleti vonal jóval fontosabb volt az északkeletinél. Ez ugyanis használhatóbb állapotban volt az ország belsejében és az északkeleten lévő vasútvonalaknál. A megszállás menete is ezt indokolta. Az elszállítottak, különösen a hadifoglyoknak minősítettek és az elítéltek számtalan más táborba kerülhettek, de a hazajöttek zöme Ukrajna és Dél- Oroszországból, a Kaukázusból és az Uraiból érkezett meg. Felkutatási kísérletek és a hazahozatal Az elszállítások és a gyűjtőhelyekre történt behívások leállítását követően dr. Boros István baranyai főispán az elszállított személyek felkutatása és szabadon bocsátása érdekében megkereste a külügyminisztert, aki ez ügyben a Szövetséges Ellenőrző Bizottsághoz fordult. A baranyai példa nyomán fellépett Tolna megye főispánja, majd az akció kiterjedt a többi megszállt megyére is. A megküldött névjegyzékek nem elégítették kj a SZEB igényeit és az 1945. március 18-án kelt jegyzékében meghatározott formanyomtatványon újból kérte az adatokat. Az új jegyzékekbe azonban csak azoknak az adatait lehetett felvenni, akik politikai szempontból nem estek kifogás alá, vagyis nem voltak nyilasok és egyéb jobboldali politikai pártoknak aktív tagjai, nem voltak a Volksbundnak tagjai és német származásúak. Ha német nevűek, akkor csak abban az esetben, ha az 1941 - es népszámlálás alkalmával magyar anyanyelvűnek vallották magukat, vagy ha német anyanyelvűk esetén magyar érzelmeikről tanúságot tettek.60 Gyöngyösi János külügyminiszter megnyugtatásul közölte, „... hogy a Magyarországon működő Szövetséges Ellenőrző Bizottságnak a fenti kérdésben nálam személyesen eljáró megbízottja (Puskin M. G. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter) vonatkozó kérdésemre közölte velem, hogy a Szovjetunió Kormányának nincs szándékában az elszállított embereket visszatartani, hanem azok idővel vissza fognak térni hozzátartozóikhoz.”61 32
