Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - S. Éva

bántani semmilyen értelemben. Sajnáltak minket és olyan tisztelettel voltak irántunk, hogy nagyon. Úgyhogy csak ennyit tudok mondani, hogy nem is tudtam elképzelni, hogy én valamikor haza fogok jönni.

„Negyvenhatban” aztán hazajöttem, október 19-én. Aztán mindjárt másnap elvitt a nagybácsim az orvoshoz, hogy vizsgáljon meg. Azt mondta, hála Istennek, nincs semmi bajom, egészséges vagyok. Szerencsém volt, hogy gyerekkoromban nagyon jól voltam táplálva, mindent megkapott a szervezetem, vitamint, mindent, tulajdonképpen ezért bírtam ki. Mert azt, hogy én éheztem és ilyen nehéz fizikai munkát végeztem, azt csak így lehetett elviselni.

Pénzért dolgoztak?

Igen, fizetést kaptunk. Hát minimálisan kevés rubelt kaptunk.

Mennyit körülbelül?

Kétszáz rubelt kaptunk. Aztán kimentünk a lágeren kívül csoportosan, persze katona vigyázott ránk. Ott a piacon volt lángos, piroski, úgy hiszem, úgy hívják oroszul és azt vettünk, meg kenyeret, meg ilyen dolgokat.

Tavasszal, amikor már jó idő volt, amikor jöttünk haza (a bányából), akkor találtunk zöldhagymát, vagy sárgarépát, azt kihúztuk és így piszkosan megettük, mert mindig éhesek voltunk. Ilyen nehéz fizikai munka után, hát az nem volt semmi kosztolás, amit mi kaptunk.

A lágerban közös kosztot kaptak?

Közöset, hogyne. Csajka volt. Azt haza is hoztam. Volt egy kanalam, meg egy késem. Egy ilyen pléh doboz volt egy fogóval, azt oda kellett tenni és akkor kaptunk, nem tudom, (talán) egy kanál teát. Aztán délben levest, este meg akármit, semmit jóformán. Mert rengeteg embert kellett nekik eltartani.

Megvan még a csajka?

Már nincs meg, már nincs meg.

Ruhát mit kaptak?

Hát ilyen orosz katonaköpeny volt rajtunk, a fejünk be volt kötve, hogy ne piszkolódjon a szénportól a hajunk. Dróttal volt átkötve az orosz köpeny és a nadrágom, amit vittem magammal, meg a bakancsom, az kitartott. Erős bakancs volt, durábel bakancs és egy sötétkék vastag sínadrágom volt és az orosz köpeny rajtam. A fejem be volt kötve, úgyhogy mentünk és... Munka után volt fürdés, megfürödtünk és este fél tizenkettő körül, mert kb. egy olyan 3 km-re volt a lágertől a bánya, (gyalog mentünk haza). Fapriccsen aludtunk, egy szobában voltunk tizenöten. Azt tudom, hogy én fent feküdtem. Olyan koszosak is voltunk, hogy tetűt is kaptunk. Egymásnak a fejét néztük és egymásnak a hajából vettük ki a sertét, meg a tetűt, és állandóan vakaróztunk. Viszketett. Persze szappan nagyon kevés volt, nem

310