Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - F. Ilona

bennünket. Amíg a nagy lágerban voltunk és még el nem szanáltak, addig együtt. Férfiak, nők. Volt férj-feleség is. Alakultak új kapcsolatok? Nem, ott nem. Nem volt arra kedve senkinek sem. Mondtam, hogy amíg egy nő meghalt, addig férfi húsz. Mondják, hogy a nők szívósabbak, több az akaraterejük. A férfiak ékesebbek voltak? Ugyanazt az adagot kapták? Ehesebbek. Ugyanazt az adagot kapták, semmivel sem többet. Negyed kiló kenyér, meg... Mit hozott magával? Iratot, vagy mást? Van egy fényképem. Még írni sem nagyon tudtunk, mert papírunk sem volt. Itthon nem is tudták, hogy hol vannak? Nem. Nem is kaptunk, meg nem is írtunk levelet. A férfiak nem kaptak olyan kalóriát. Ugyanazt kapták, mint mi, és hát egy alkalommal elmentek éjjel és elloptak egy kecskét meg egy birkát. Hát aztán tessék elgondolni, jöttek ám az oroszok, hogy hol vannak? Megtalál­ták, de egy se vállalta magára. Akkor mondták, hogy be lesznek zárva. Nem árulták el azt, aki ellopta. A húst megtalálták, meg a bőrt. Elvitték. Volt, hogy olyan helyen dolgoztunk, hogy két-három krumplit el tudtunk csenni, mert hát éhesek voltunk, de ha észrevette az orosz nő, akkor elvette tőlünk azt is, és nem hozhattuk fel. Kiabált, bántani nem bántott, kiabált, hogy „jobfoje maty” meg stb. Káromkodott. Mondtuk, ha te is olyan éhes lennél, te is elvinnéd, de neked biztos jobban van ennivalód. „Nem érdekel, ez az állam vagyona! ” - ordította. így még azt a három krumplit sem tudtuk elhozni. Nálunk is spenót helyett, mert mondták, abban sok a vitamin, hát megfőztük, és megettük a csalánt is. Dalokat nem költöttek? Dehogynem! „Lányok fel a fejjel, a norma kész, Álljunk csatasorba vidáman. Ránk vár a láger meg a káposztalé, Rabok vagyunk mind, valahányan.” Avval kellett volna kezdeni, hogy mi csináltuk meg a kerítést. Mondtuk, hogy mi olyan fáradtak vagyunk, hogy azt a fagyos földet mi ássuk ki? Oszlopokat lerakni, mindent. Dróttal kerítettek körül. Mondtuk, hogy mi nem megyünk. De muszáj, muszáj. Nincs mese, menni kellett. Az ember mellett ott állt az őr, hát csinálni kellett. Csináltunk és aztán másnap folytattuk. Saját magunkat kellett bekeríteni. Voltak itt is őrök, ez már, 306

Next

/
Thumbnails
Contents