Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - F. Ilona

mikor a nagy lágerből kimentünk, a két kisebb lágert, ahol külön voltak a férfiak meg a nők, azt kerítettük körül.

Egy kislánynak milyen élete volt ott?

Borzasztó helyzet, amikor se evés, se tisztálkodási lehetőség, se semmi.

Édesapjával tudott találkozni?

Együtt voltunk mindig. Ő a férfiakkal volt, én a nőknél. Tudtunk mindig kapcsolatot tartani. Csak őket esetleg máshova vitték dolgozni. Apám ugye kőműves volt. Épített nekik gyönyörű iskolát is a társaival. Az asztalosok meg padokat készítettek. El voltak ájulva, pedig nem volt jó munkaeszközük.

Az édesapjának szerencsét jelentett, hogy iparos volt?

Igen. Sőt volt az a kis „lityinánt”, akinek a fronton a két keze meg a fél szeme elveszett, az nagyon szerette az édesapámat. Mondta neki: „Papa, gyere, csinálj nekem picskit”. Tűzhelyt. Mondta az apám, hogy én olyat nem tudok. De, csak „gyere, gyere”, és vitte el. Hát csinált neki az apám. Vaslemezt tettek rá. Aztán mindig dicsérte. Akármi volt, kis privát munka, az én apámat mindig vitte. Onnan is jött egy kis élelem, egy kis krumpli, egy kis aludttej, vagy valami. Nem sok volt, de az nagy szó volt.

Gazdagok voltak az ottaniak?

Nem voltak gazdagok, mert egyszer, mondom, a Kerimanok volt őrségben és mondtam neki, hogy engedjenek ki egy kicsit a faluba egy kis aludttejért, mert nem jöttek föl a bazárosok. Jó napja volt és mondta, na eredj. Leengedett a faluba. Bementem. Hát őszintén mondom el. Földön ültek, éppen ettek. Krumpli volt a vacsora, aludttejjel leöntve. Körülülték lent a földön, fatányérjuk meg fakanaluk volt. Ott nem volt porcelán. Azért jó szívük volt, mondta, hogy ülj le és „kusáj”, hogy egyél te is. Mondtam, nem, de csak fogott, ezért jószívű volt, ültetett le, hogy egyek én is velük egy tálból. Mondtam neki, hogy tejért jöttem, mondta, hogy van. Előbb egyek, majd utána ad. Hát mit mondjak? Kis faházak voltak általában. A sarokban egy fapriccs. Azon állati szőrök. Dunyha meg vánkos nekik nem volt. Állati szőrökön feküdtek. Ilyen nomád életet éltek. Állati bőrön ültek. Egy kis prices volt csinálva a sarokba, attól függött, mekkora volt a család...

307