Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - F. Ilona

Milyen élményei voltak, amikre még visszaemlékezik?

Nem volt semmi. Nem volt veszekedés. Tetszik tudni, ilyen nyomorban az ember inkább összetartott. Nem volt veszekedés, vagy ilyesmi. Az megvolt, hogy ha egy kis krumplit főztem, vagy kenyeret pirítottam, ott kellett állni, mert ha az ember elfordította a fejét, akkor már elvitték.

Egyébként nem bántották egymásét?

Nem. Az élelmet azt igen, de mást nem.

Szórakozás sem volt?

Aáá! Semmi. Azt mondták, vigyünk szép ruhát meg cipőt, mert ott színház, mozi van, Ott színháznak, meg mozinak a nyoma sem volt.

Hogyan temetkeztek?

Hát az is volt sajnos. Olyan kemény volt a föld, mint a vas. Ilyen pajszerral. Csak úgy pattogott a föld. Kemény, fagyos föld volt. Hát úgy volt szegény, hogy vagy a feje volt benn, vagy a lába. Akkor megint pajszeroltak, mert pajszerrel csinálták. Annyira-annyira, hogy éppen csak, hogy elrakták szegényt. Sokan meghaltak. Még útközben hazafelé is. Úgy rúgták le szegényt, ha följött az orosz őr, csak úgy koppant lent. Kemény, hideg tél is volt ugye, amikor jöttünk is, meg amikor mentünk is. Aztán csak megsirattuk, azt aki ottmaradt.

Hányad részük halhatott meg?

Elég sokan. Nem tudok számadatokat. Több százan. Talán a fele sem élte túl.

Értesítettek valakit?

Nem. Senkit. Mikor én hazajöttem, minálunk búcsújáróhely volt. Tessék elhinni. „Él-e az unokám?” Hozta a fényképet. Tudtam, hogy meghalt a Feri, szegény lőrinci gyerek volt. Jött a nagyanyja, hogy ő mindent ad nekem, megfizeti, csak hogy mondjam meg. „Drága Mamikám, a maga unokája biztos, hogy haza fog jönni!” Nem volt szívem megmondani, pedig ott énelőttem esett össze a kályhánál és halt meg. Nem volt 18 éves. Bocskai-kabát volt szegény angyalomon. Annyira fázott, bevittük a munkáról. Annak is ilyen hasmenésszerűsége volt, meg végelgyengülésben szenvedett.

Volt valamilyen egészségügyi szoba?

Hát egy olyan putriban. De akit oda betettek, az onnan már nem jött ki (élve). Nem is volt gyógyszer sem. Mit csinált volna az a doktornő is? Volt Monorról egy K. nevű doktornő, de hát sajnos meghalt. Az jegyzetelte mindig, hogy kik haltak meg stb. De az is hamar meghalt. Itthon. Hazahozta a jegyzeteit?

Haza. Hogy aztán megvan-e, nem tudom. Sokan meghaltak.

Vegyes tábor volt, ugye?

Vegyes. Férfiak, nők. Utána aztán, mikor elkerültünk, akkor elkülönítettek

305