Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - F. Ilona
hazajött. És itthon halt meg, mert a szíve annyira tönkrement, hogy itthon aztán rá két évre meghalt. De legalább még két évet itthon élt. Hogyan utaztak hazafelé? Odafelé hat hétig mentünk, visszafelé négy hétig. Ugyanazon az útvonalon jöttek? Jassi, vagy... Azt hiszem Jassinak vittek ki és Máramarosszigetnek jöttünk be. Ott német foglyok fogadtak bennünket, azok játszották a magyar himnuszt. Nem is kell elmondani, milyen érzés volt, ugye? És akkor az egyik német katona nagyon elkezdett sími. Volt köztünk aki tudott németül. Mondta neki, hogy miért sírsz? azt mondta: ti csak hazakerültök, de mi soha... Sajnáltuk őket, de hát szegény, hiába. Na, akkor megint fertőtlenítés, orvosi vizsgálat stb., stb. Szerencsnek jöttünk haza. Tudom biztosan. Úgy fogadtak bennünket: krumplilevessel, meg hát ami volt. Az orosz lakossággal nem volt kapcsolata? Nem. De nem is bántottak minket. Hazudnák, minket nem ütöttek meg. Én végignéztem most ezt a Gulyás testvérek filmjét, végig sírtam, ahogy a Grúziát mutatta. Még fél háromkor sem tudtam aludni, olyan hatással volt rám. Aki már ilyenbe benne volt, abban valahogy benne él az az örökös fájdalom, meg az örökös borzalom. Édesapja, testvére? Velem hazajött az édesapám. Együtt jöttünk. De a nővérem még nem, elvitték még a Kaukázusba. De aztán ő is hazajött? O is hazajött 33 hónap után. Ők mit csináltak a Kaukázusban ? Ők a tengerből kimosott magnetitot, vagy mit, azt szitálták és szállították el a gyárakba. Azt mondta a nővérem, ott már emberségesebb körülmények között éltek. Ágyneműt kaptak, mhát kaptak, és akkor elmehettek narancs- meg mandarinligetbe dolgozni. Enni ehettek, amennyit akartak, csak elvinni nem volt szabad. Azt mondta, már azért is elmentek, hogy jóllakjanak. Autóval mentek és szedték a narancsot, a mandarint, és legalább jóllaktak. Ők már ott kaptak fizetést is, de mi az egy év alatt egy büdös fillért sem. Milyen okból engedték el magát egy év után? Fiatal koromra való tekintettel. Amikor jelentkeztem itthon, akkor azt mondták a kispesti kapitányságon, hogy sajnálatos tévedés volt engemet oda kivinni. Hát valaki kiadott bennünket, erről ők nem tehetnek. Sajnos a háború ilyen. Sok szerencsétlen ember esik áldozatul. Nincs is elképzelése, hogy hogyan kerülhetett a névsorba? Nem tudom, nem tudom. Nem haragszom senkire, de ezt elfelejteni... 304
