Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Czövek István
vasasokhoz kerültem, a vasas brigádba, és akkor átkerültem egy másik táborba. Minket oda osztottak be. Mi volt a neve? „Rustavo." Úgy hívták azt a területet ottan. Ez egy nagy terület volt. Arra építették ezeket a gyárakat és akkor építettek lakásokat hozzá. Amikor mi eljöttünk, akkor már ötvenezer lakosa volt a városnak. Akkora nagy város volt már akkor, amikor fölépítették a gyárakat. Üzemben voltak már a martinkemencék, a gyár üzemelt már, amikor én eljöttem. Épületlakatosként dolgoztam 18 hónapig. Mint épületlakatos, ilyen lépcsőház vasalásokat, szóval ilyen konstrukciókat, kerítéseket, tetőket, teraszokat csináltam. Kaptunk egy rajzot és azután kellett azt csinálni. Megfájdult, kilyukadt egyik fogam, de nem lehetett kihúzni, mert nem volt fogorvosi műszer. 18 hónap után összevontak bennünket az altáborba, hogy jövünk haza, mint hadifogoly. A nemzetközi egyezmény szerint csak 18 hónapig szabad hadifoglyot tartani. És akkor a románokat és a magyarokat összevonták. A németek akkor átmentek a másik táborba és ellopták a fogorvosi műszereket. Ez kivizsgálás alatt volt, hogy hol vannak a fogorvosi műszerek, de nem bírták kihúzni a fogamat. Annyira leromlottam, hogy nem mentem munkára, hanem orvosi kezelés alá kerültem és akkor bent voltam a táborban. Jött a táborparancsnok és azt kérdezte, hogy ki tud oroszul beszélni? Jelentkeztem, hogy tudok oroszul. Azt mondta: Akarsz a kenyérraktárban dolgozni? Mondom, hát én akarok Mindig éhesek voltunk, hogyne akart volna az ember olyan helyre menni, ahol kenyér van, mert a kenyér volt a valuta. És akkor ott dolgoztam három hónapig a kenyérraktárban. Annyira jóban voltam a szakácsokkal, közben meg a fogamat is kihúzták, előkerültek a fogorvosi műszerek. Volt egy magyar fogorvos, aki kihúzta a fogamat, így rendbe jött az egészségem, és így újra föltomáztam magamat 74-75 kilóra. És ekkor kizavartak a kenyérraktárból. A munkaügyi kapitány akkor adott nekem egy... Nem akart visszaengedni oda, ahol előbb voltam. Mert hogyha ők küldtek ki valakit, azért kevés pénzt kaptak. Hogyha a munkahely kérte az illetőt, akkor többet kérhettek érte. A tábor. Mert ez az egész üzlet volt. Beszéltem egy másik vasas haverommal, egy másik brigádból. Ott volt egy nagy javítóműhely. Esztergaműhely, lakatosműhely, szóval olyan gyárszerű nagy hely. Mondtam ezeknek a kollégáimnak, hogy mondják meg az ottani nacsalnyiknak, hogy kérjen ki engemet, hogy tudja, milyen jó szakember vagyok, kovács vagyok, kérjenek engemet. Légkalapácsok voltak, egy és fél, két és fél tonnás légkalapácsok. Én tudok légkalapácson dolgozni, mert már dolgoztam rajta idehaza, és kérjenek engemet oda. így megszabadultam tőle. Bekerültem ebbe a vasas brigádba és itt lettem újra brigadéros, de én dolgoztam is. Csak azért (lettem brigadéros), mert tolmács voltam. A 288
