Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Nagy Rózsa
Ismerték a függőónt? Hogyne. Én is avval dolgoztam. Nem vízmértékkel. Az is volt. de a sarkokat csak avval raktuk. Én itthon is kőműveskedek. Sőt egy időben Harkányban laktam, akkor ott a víkendtelepen nagyon sok víkendház van, amire rá tudok mutatni, hogy ezt egy maszek kőműves bácsival közösen csináltuk. A külső pucolást, vakolatot én csináltam. A férfiak kiharcolták maguknak a jobbat. Mondja el a hazavezető utat! Még Szibáriában voltam, akkor egyszer álmodtam. Nem nagyon szoktam álmodni, de akkor azt álmodtam, hogy... Borzasztó körülmények között voltam Szibériában. Nem tudtam beszélni, ki voltam annyira szolgáltatva, mindig ellopták a kenyeremet. Mindig az ételemet ellopták. Rengeteget éheztem. Rengeteget. És nem mertem visszavenni, mert féltem. Nagy verekedések voltak, sőt egészen a gyilkosságig ment a dolog. Én csak úgy meghúzódtam. Persze, hogy álmodik akkor az embert Hazagondol. Álmodtam, hogy eljöhetek haza. Hát nagy kapkodások közepette öltözködtem és nem volt harisnyám. Ezt így álmodtam. Nem volt harisnyám és hát akkor harisnya nélkül nem tudok hazajönni. Azért maradtam vissza a lágerba, mert nem volt harisnyám. Amikor már lent voltam Ázsiában, egyszer megint álmodtam. Azt álmodtam, hogy most nem törődök vele, hogy nincs harisnyám, vagy nincs valami, én akkor is hazamegyek. De annyi holmim volt, hogy nem volt. amibe belepakoljam. Nem akartam otthagyni - így álmodtam -, hát akkor inkább nem jöttem haza. Nagy álomfejtők voltak, akik... hát én is tudtam, hogy ez azt jelenti, az meg azt. Hát akkor mit jelent? Megint álmodok és azt mondták, ha harmadszor fogod álmodni, hogy hazamész, akkor biztosan haza is fogsz menni. Hát jó. Egyszer, amikor már meghalt Sztálin, március... Tudták? Igen. Öt percig szóltak a dudák, a gyárnak a szirénája és ez azt jelentette, hogy a temetése volt a Sztálinnak. Meghalt Sztálin. Mondogatták, hogy majd valami változás lesz. Egyszer csak kezdték mondogatni, hogy nagyon sokat haza fognak engedni. Na jó. Egy vasárnap délután kint valahogy elaludtam. És akkor álmodtam, hogy engem megint hívtak az irodába és mivelhogy meghalt Sztálin, mehetek haza. Most mindjárt. Induljak kifelé a kapun és mehetek haza. Hát mondom, azért csak úgy a kapun... hová megyek itt Ázsiában? Ebbe a nagy homoksivatagban. Hát adjanak valamit, amivel el tudok menni. És akkor fölébredtem. Gondolkoztam rajta, haza fogok menni. Nem telt bele két nap, hívattak az irodába, ahol... igen haza fogunk menni. Mondjam meg, mi hiányzik. Milyen ruhát... vagy, hogy van-e ruhám, amibe el tudok jönni, vagy cipő, vagy mit tudom én, mi van. Nézzem össze. Fölöltözni rendesen és akkor elhoznak haza. Persze én ezt 281
