Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Eibeck István
Egy másik sztori. Egyik nap, amikor éjszakás voltam és 10 órakor kellett volna munkába mennem már, vacsora után 7 órakor az ügyeletes tiszt magához rendelt, Kruklov főhadnagy, láttam rajta már, hogy előzőleg több vodkát ivott, nagyon jó kedve volt és megkért arra, hogy zenéljek neki a tangóharmonikán. Mondom, jó, 10 óráig csinálhatom, de akkor feltétlenül el kell mennem, mert kezdődik a munkába menés. Mikor 10 órát fütyült a gyár, el akartam tőle köszönni, de nem engedett és azt parancsolta, hogy vele kell maradnom és éjfélig neki kellett zenélnem. Másnap délután, vagy két napra rá, az én századparancsnokom, Szeminov főhadnagy a bányától megkapta az értesítést, hogy igazolatlanul távol voltam. Magához rendelt és hiába meséltem el neki, hogy miért nem mentem el munkába. Kirótt rám egy „szudkit”, vagyis 24 órát kellett a tábor fogdájában eltöltenem. Be is zártak és a 24 órát ott valóban le is húztam. A jó, ami volt benne, az az, hogy a fogdában lévőknek az élelmet a konyhások vitték és ilyenkor mindig dupla adagot adtak és nagyon jóllaktam bent a fogdába. Csak éjszaka volt egy kicsit hideg és kellemetlen a fekvőhely. Amikor kikerültem és harmadnap találkoztam Kruklovval, meséltem neki, hogy milyen kellemetlen helyzetbe kerültem őmiatta és egy napot ültem azért, mert nem engedett munkába. Erre elnevette magát és azt mondta sose törődjek vele, bevitt a kantinrészbe, rendelt egy féldeci vodkát magának és nekem, és megittuk a kibékülés jeleként. 1947 júliusában elterjedt annak a híre, hogy rövidesen ismét bizottság érkezik Rosztovból, hogy kiszemeljék azokat a beteg embereket, akiket a legközelebbi szállítmánnyal hazaengednek. Mivel az orosz felcserrel is jóban voltam, különböző szállítmányok miatt, ezért elmentem hozzá és megkérdeztem, milyen módon lehetne a listára fölkerülnöm. Ő azt mondta nekem, hogy mivel nem vagyok beteg, a listára nem írhat fel, de hivatalosan a bizottság előtt mindenki megjelenhet önként is, ezért hívás nélkül legyek ott majd a bizottsági vizsgálat alatt és utolsóként menjek én is be, és panaszkodjak a szívemre. így is történt. Június vége felé érkezett a bizottság Rosztovból. Három tagból állt, három orvos, köztük egy nő, aki a vizsgálatot végezte. A lista szerint mentek be sorba a vizsgálatra a betegek, a legyengült emberek, és amikor az utolsó is végzett, fogtam magam és én is bementem a bizottsághoz. Az orvosnő megkérdezte a felcsert, hogy mi a baja a fiúnak. O erre azt mondta, hogy véleménye szerint szívbeteg. Meg kellene vizsgálni. Megvizsgált és utána bediktálta azt, hogy alkalmatlan, szervi szívbaja van, fel kell venni a listára. Én ezt megértettem, és ahogy kimentem a szobából, örömömben alig tudtam belebújni az öltözékembe, ugyanis meztelenül kellett a bizottság előtt megjelenni. Erre azonnal kijött a lágerparancsnok és nagy káromkodva elzavart mindenkit, akik nem voltak a listán rajta, és nagyon dühösen nézett rám, de már nem 244
