Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Eibeck István
Ezek után röviden az én lágerbeli életemről szeretnék néhány gondolattal beszámolni. Megérkezéskor, amikor a nagy rendezés volt, akkor kerestek többek között villanyszerelőket és lakatosokat és akkor négyünk, egy hőgyészi fiú, illetve már nős ember, H. Károly, valamint két teveli molnár, név szerint K. József és A. István jelentkeztünk, hogy villanyszerelői és lakatosi képzettséggel rendelkezünk. Természetesen segédlevelet felmutatni nem kellett, és mivel gyakorlati érzékem volt műszaki dolgokhoz, nem féltem a munkák végzésétől. Először a szénosztályozóba kerültünk beosztásra, mint ügyeletes szerelők, vagyis a műszak alatt kellett felügyelni arra, hogy a futószalagok, a rosták megfelelően dolgozzanak, az áramszolgáltatásban ne legyen hiba. Egy félév után azonban keveseltem a napi 70 deka kenyeret és mivel kettő közülünk már két hónappal azelőtt lement a bányába, szintén villanyszerelő-lakatosnak, így megkértem őket, hogyha lehet, szerezzenek nekem is ott egy helyet. Rá egy hétre már én is a bányába kerültem munkára. Mit mondjak, az első két hét borzasztónak tűnt. Azt hittem, nem fogom kibírni az ottani légkört, az ottani munkaviszonyokat. Pont egy új fejtés került kialakításra, a ventiláció még nem készült el, annyi levegő sem volt, hogy a Dévy-féle lámpa égett volna, akkumulátoros lámpával kellett világítanunk. Ugyanakkor a ventilációs csöveket, amelyek hosszúsága 3 m volt, átmérője 40 cm, azokat kellett szállítanunk és összeraknunk. Nagyon el voltam keseredve. De utána mindjobban belejöttem és megszerettem. A végén a tmk csoporthoz kerültünk, ami hat főből állt. Ebben ketten voltunk magyarok és a végén már mi voltunk a brigádvezetők, annyira ismertük a munkát. Feladatunk volt az ún. „ucsásztokban”, vagyis azokon a munkahelyeken, ahol a frontfejtés volt, a csúzdarázó gépek, a futószalagok, a ventilátorok, a fúrógépek, a vízszivattyúk működésének a biztosítása, szerelése, hosszabbítása, rövidítése és az áramszolgáltatás. Beosztásom különösen két szempontból volt nagyon fontos. Egyrészt mivel csak oroszok között dolgoztam, nagyon rövid időn belül a hétköznapi nyelvet megtanultam, sőt megtanultam a cirilbetűket, megtanultam olvasni is. A másik pedig, amit profitáltam a dologból, az az, hogy lehetőség volt a munkám révén a futószalagokhoz hozzájutni, amely komoly értéket képviselt. Ugyanis cipőtalpat lehetett belőle készíteni, cipőfelsőrészt, ugyanakkor fel lehetett gombolyítani és mint fonalat értékesíteni, amelyet a nők szívesen megvettek. Abból kötöttek pulóvert, zoknit stb. A bazár mellett egy maszek orosz cipésznél adtuk el és az érte járó pénzből a bazárban rendszeresen tudtunk táplálkozni. A rendes adagon felül. így mindig jó kondícióban voltunk. Egy esetben megtörtént, hogy a rendészet a liftnél elfogott, a bányaigazgatóság egyik irodájában kihallgatott, de az egész jegyzőkönyvet a tábor parancsnokságának adták át és ott 242
