Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Eibeck István
munkaidő. Még ezenkívül járt szabadság is, de ezt meghatározni nem tudom már. Nem emlékszem már pontosan rá. Hogy volt szabadság is, arra azért emlékszem pontosan, mert amikor hazajöttem, mielőtt a tábort elhagytam volna, szabadság címén még járt végkielégítés számomra. Az első műszak reggel 7-től délután háromig tartott, a második háromtól éjjel tizenegyig, míg az éjszakai műszak 11-től reggel hétig tartott. Ellátás, juttatás: mint ahogy korábban már mondtam, nem kezeltek bennünket hadifogolynak, hanem munkásnak. Ebből kifolyólag ugyanazt a bérezést kaptuk, mint az orosz munkások, azonos munkáért. Tehát a bányában a szénlapátolók teljesítménybért, a többi munkahelyen havi fix fizetést és ugyancsak azonos volt az ellátás. Itt az étkezésre gondolok. A szénbányában, akik lent a bányában dolgoztak, naponta 1 kg 20 deka kenyeret kaptak, háromszori meleg étkezéssel. Akik a külső gyárterületen dolgoztak, azok 70 deka kenyeret kaptak kétszeri meleg étkezéssel, míg a táborban lévők napi 40 deka kenyérellátásban részesültek kétszeri meleg étkezéssel. A bérfizetést a bánya dolgozói bent a tábor területén végezték. A táborban kaptuk meg a havi kenyérjegyet és étkezésjegyet, amelyet természetesen abban az értékben kellett kifizetnünk, amely értékben az orosz munkások is a kenyeret és az étkezést kapták. Hogy az arányokat érzékeltessem, az én havi fizetésem, amikor már a bányában dolgoztam, havi 700 rubel volt. Ebből az egy havi étkezésre történő jegyek kiváltása 380 rubel volt, a fennmaradó 320 rubelt szabadon használhattam fel. Ez azonban korántsem volt már nagy összeg, ha a bazárban kapható áruk árait figyelembe vesszük. A bányától mintegy 1 km-re volt egy bazár, ahová le tudtunk menni munkaidő után, vagy munkaidő előtt. Egy fél liter tej 16 rubelba, egy fél liter kukoricaliszt 20 rubelba, 1 kukoricalisztből készült ún. „piski” vagy lángos 8 rubel volt, 1 kiló kenyér feketén, tehát a bazárban 80 rubel volt, 1 féldecis pohár mahorka 5 rubel, 1 lat újságpapír, amit cigarettapapírnak használtunk, 4 rubel volt. Ezekből az árakból felmérhető, hogy a fennmaradó 3—400 rubelért igencsak keveset tudtunk vásárolni, illetve a jegyadagon felüli étkezési igényeinket kielégíteni. Évente kaptunk egy munkaruhát, amit a bányában hordtunk, valamint kaptunk egy vászonöltönyt, amiben hát a táborban jártunk, két fehér inget és két fehér hosszú alsónadrágot. Ezen túlmenően néhányan a jó munka jutalmául kaptak ún. ruhajegyeket, vagy „talonokat”, amelyeket a lágerban lévő magazinban lehetett beváltani, így „usankát”, azt a téli orosz sapkát, vagy pufajkát, vagy steppelt nadrágot. A jegyre való beszerzés így nagyon olcsó volt. Pl. egy ilyen „usankának” az ára 10 rubel volt, a pufajkának az ára 40 rubel volt, egy vattanadrág ára 50 rubel. Holott a feketepiacon ezeknek az árai több száz rubelt tettek ki. 237
