Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)
II. Interjúk és írásos emlékek - Wirth Mihályné
Ott is zsúfoltság volt. Fapriccsek voltak. Csak be, csak be! Hát már nincs is hely! - azt mondják. Csak be, csak be! Na, akkor télen ott voltunk. Reggel azt mondta a „kommandant”, így neveztük, hogy hát ha a másik lágerba van valakink, és aki ahhoz akar menni, az jelentkezzen, az odamehet. Hó! Akkor én mindjárt jelentkeztem, a bátyámhoz akartam menni. így tettünk 17-en a falubeliek közül. Egyik a nővéréhez, én a bátyámhoz, a harmadik a barátjához és így összejöttünk 17-en. Na jól van - azt mondta a parancsnok -, majd este jön az autó, akkor elvisznek minket oda. Akkor már este volt, hát elvittek Sahri városán keresztül. Láttuk, hogy itt mi van. Mert a vonattal nem lehetett annyira mindent látni. Hát ott kibombáztak mindent! Minden tönkre volt ott, minden. Csak kibombázott épületek, meg minden. Na hát odaértünk Sahtinak a másik végére, egyszerre megállt. Na, azt mondják: Davaj! Jöjjünk le! Itt vagyunk! Odaértünk, jó estét kívántunk. Volt ott egy ember. Merre vannak a teveliek? Mit? Mit mond maga? A teveliek? O nem ismer tevelit. Nem is hallotta még. Hát Tolna megye, Tevel. Itt csak Békés megyeiek vannak. Ezek már hamarább mentek ki, de ott nem úgy szedték össze a népet, mint minálunk. Akinek hat éven aluli gyereke volt, azt nem vitték el. Itt meg, akinek hathónapos gyereke volt (azt is elvitték). Azok már akkoriban Békés megyében nemigen beszéltek németül, csak magyarul. Sok volt, aki nem is igen tudott németül. Hogyan kerültek akkor oda? Hát német^nevük volt! Egyik volt Hoffmann, a másik ..., sorba tudnám mondani. Ők azt mondták, hogy nem tudnak németül. Volt aki tudott, de nem is akarta bevallani, de volt is olyan, aki nem is igen értett. Ők meg azt mondták, most jönnek az „igazi” volksbundisták. Hát mi bő szoknyában voltunk, ugye! Ezek már akkor is ki voltak vetkőzve, mint (ahogy) mi most. Most jönnek a volksbundisták! És ők azt hitték, hogy mi leváltjuk őket. Már egy hónapja, hogy ott voltak. Mert náluk előbb voltak az oroszok. Hát nagyon keserves volt. Azok is egy kicsit lenéztek bennünket. Most jönnek a svábok, a „volksbundisták”! Mit csináltunk? Miért is jöttünk ide? Akkor volt számlálás az udvaron. Szokott lenni! Ötször is számoltak sokszor. Összetévesztették, vagy mit tudom én, mit csináltak. Vége volt a számlálásnak. Ott álltunk, meg még egy barátnőm, őZombán lakik, akkor S. Jánosné volt, és hát sírtunk. Nagyon keservesen sírtam, hogy hát miért is csináltuk ezt? Most idejöttünk ezekhez az idegenekhez! Mert akkoriban az ember csak a saját falujával akart lenni! Odajött az „oficér” és azt kérdezte, hogy miért sírsz te? „Davaj tolmács”. Schumsz nevezetű volt a tolmács. Odajött. Miért sírnak? Hát mondom, hogy oda akartam menni a testvérünkhöz, ő a nővéréhez, én meg a bátyámhoz, és most idehoztak az 216
