Füzes Miklós: Modern rabszolgaság - „Malenkij robot”. Magyar állampolgárok a Szovjetunió munkatáboraiban (Budapest, 1990)

II. Interjúk és írásos emlékek - Wirth Mihályné

szabadulni. Fogságba volt, ki tudott szabadulni és hazajött. Őt is elvitték. Úgy, mint mindenkit, sorba. De hát olyan lazák voltak, hogy meg lehetett volna szökni, de mindenki úgyse tudott volna. Egyharmada talán tudott volna.

De akkor nem volt az ember fölvilágosítva semmivel.

Magyarok nem éltek itt?

Tiszta német falu volt.

Akkor ott voltunk a fogházba. Borzasztó volt.

Időpontot, ha mondana?

1944. december 30-án összeszedtek és szilveszter napján, ez vasárnapra esett, elvittek. Azért tudom, mert éppen harangoztak, amikor elvittek. Hétfőn már a fogházban voltunk. Ott is borzasztó valami volt. Hát néha mégis kellett WC-re menni, dacára annak, hogy nemigen ettünk. Nem működött a víz, meg semmi. Ott is már sokan voltak, meg azelőtt mit tudom én, mi minden volt ott. Nagy rendetlenség, meg nagy minden, na. Ott voltunk, pontosan nem tudom mondani, öt vagy hat napig. Akkor elvittek Bajára. Hát ott is egyetlen asszony szökött meg! Mert mikor kimentünk a fogházból Szekszárdon, már biztosan hallották, hogy jövünk, ott állt a sok nép és nézett minket. Úgy, hogy egyik asszony csak két lépést csinált és (a nézők között) volt. Nem voltunk megszámolva. Éppen nem látta az orosz.

Névsort nem csináltak?

Nemigen csináltak! Olyan zűrzavar volt. Lehetett volna, lehetett volna egész nyugodtan (szökni)! Mikor Zombán átmentünk, az egyik barátnőm, most NDK-ban van, azt mondta, őneki itt van a nagynénje, ő beszalad és megnézi, hogy Zombán is elvitték-e az oroszok az asszonyokat. Beszaladt, és hát mégis mire odajött és vissza, mi már egy jó darabot mentünk a kocsikkal. Hát azt mondja, hogy ő jött és az orosz, aki kísért, talán öten voltak, fiatal emberek voltak, és azt mondta, látta, hogy az egyik orosz int neki. Utánaszaladt, „igyi na damoj”. Jót akart ez az orosz, hogy menjen vissza. Hát megint jött. Megállt az orosz, „igyi na damoj”. Hát nem állt meg, mert neki ott volt a csomagja. Hát az ember milyen volt. ott volt a csomagja, nem hagyta ott a csomagját és visszament. Ilyen volt. Ma már az ember egy kicsit okosabb volna.

Szekszárdról Bajáig vittek vagonba. A bajai erdőben ott álltunk egy napot. Ott már átázott a rossz cipőm, mert hát, mondom, az öreg cipőben voltam. Hó volt, hideg volt.

Ott álltak a szabad ég alatt?

A szabad ég alatt. Azt mondták, csináljunk (tüzet). Szóval nem voltak rossz-szívűek hozzánk, azért látszott rajtuk, hogy egy részből sajnáltak is.

Csináltak tüzet. Megmelegítettük magunkat és ott álltunk. Akkor már mindegyikünk (gondolta), pláne a férfiak, hogy hát itt nemcsak Bácska lesz. Vajon mi lesz itt?

213